Szerző(k):
Dimény-Haszmann Orsolya
Műfaj:
néprajz / ethnography / etnografie
Ismertető:
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008-ban indították az Emberek és Kontextusok sorozatot. Az új forrásokat feltáró, közlő és értelmező kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot. Az általunk „nyitott könyvnek” nevezett kiadványok az olvasó számára lehetővé teszik a forrásokban való elmerülést, valamint a kutató módszertanába való betekintést.
Dimény-Haszmann Orsolya rendhagyó formában, egy korszak és egy egyén íráshasználati habitusait vizsgálva írja meg egy intézmény, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum történetét.
Különböző, hivatalos és privát forráscsoportok (kérvények, jelentések, önéletrajzok, levelek, újságcikkek, vendégkönyvi bejegyzések) feltárásával, értelmezésével kíséri végig az intézményalapító szándék megszületését, alakulását, elfogadtatását, megvalósulását és recepcióját, egyén és intézmény sorsának összefonódását. Az életre keltett diskurzusban követhetővé válik a múzeumalapító életvezetési és intézményépítő stratégiája, az intézmények sajátos, olykor ellentmondó álláspontja, a kortársak és az utódok, a szűkebb és a tágabb szociális környezet lelkes viszonyulása.
