Sajtófigyelő
|
Gazdag mozaikkép Aranyosszékről
Monstre konferencia a régió múltjáról, társadalmáról, kultúrájáról
Június 10–11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság nagyszabású Aranyosszék-konferenciát tartott, amelyen áttekintették a térség szinte minden tudományágra vonatkozó témáját, színes és széles képet tárva a résztvevők elé. A rendezvény célja éppen ez volt: sokoldalú megközelítésben szólni mindenkihez, aki szívén viseli vagy még nem ismeri kellőképpen ennek az erdélyi színfoltnak az értékeit, és megpróbál minél többet átmenteni belőle az utókor számára.
Péntek délután az EME székházában, Lupescu Makó Mária elnökségével a plenáris előadások hangzottak el. Bevezetőjében a főszervező Keszeg Vilmos többek között arra emlékeztetett, hogy bár 1989 után a civil társadalom részéről történtek lépések (sokszor dugába fulladt próbálkozások) a regionális tudat feltámasztására, ami különben hosszadalmas folyamat, a politikum még nem fedezte fel Aranyosszéket.
Előadásában Keményfi Róbert (Debreceni Egyetem) az etnikai táj fogalmát elméleti síkon járta körül. Szerinte ez napjainkban eltér a 20. századitól, már nem takar feltétlen területiséget. Ezért változik Aranyosszék meghatározása a szempontok függvényében. Neményi József Régiófejlesztés, regionalizáció az EU-integráció jegyében című értekezését Neményi Ágnes ismertette. Bármely régió versenyképességét az infrastruktúra állapota és az emberi erőforrások határozzák meg. A hosszú távra szóló regionális politika eszközei a beruházások, a termelés és a munkaerőképzés támogatása az állam részéről. Neményi Ágnes a régiófejlesztés módszertani kérdéseit mutatta be a pszichológus szemével, egy Svájcban interdiszciplinárisan készült tanulmány eredményeire hivatkozva, amelyek több eleme nálunk is megszívlelendő. Keszeg Vilmos Torda és Aranyosszék újrafelfedezése kapcsán méltatta a XIX. századi kutató- és népszerűsítő munkák szerzőinek (Orbán Balázs, Jankó János, Kőváry László, Jókai Mór, Benedek Elek) érdemeit. A történelmi múlt, a földrajzi adottságok, a néphagyományok olyan hozzánk tartozó összetett képet alakítottak ki, amelyben helye van a világhírű 1568-as erdélyi diétának, a festett mennyezetű templomnak, a Tordai-hasadéknak, a Székelykőnek, a torockói népviseletnek, a zöldségtermesztésnek, a tordai pogácsának stb. 1989 után ezt a régiót belülről kezdték el újra felfedezni. Egyed Emese gróf Teleki Domokos Torda vármegyei főispán 1815-ben kiadott vaskos verseskönyvét használta fel a helyi irodalomtörténet értékének érzékeltetésére. Teleki sok kis önálló verse révén az álmok és a képzetek dimenzióját jeleníti meg, miközben – akár egy újság szerepét is betöltve – nem kerüli el a helyi szokások bemutatását (leánykérés, zenekedvelés a korabeli nemességnél stb.). A verseket szellemes szerzői értelmezésekkel kíséri és köti össze. Zsigmond Győző az aranyosszéki magyar népi gombaismeret leglényegesebb jellemzőit vázolta, nem feledkezve meg a téma népköltészeti és népművészeti vonatkozásairól. Bálintné Kovács Júlia az I. Apafi Mihály fejedelem idején Aranyosszéken otthonra lelt örmény és örménymagyar családok (Bogdánffy, Tutsek, Hacskuj, Amirás, Wolf, Miron, Péter, Osztián, Amberbej, Murádin, Lászlóffy stb.) kiemelkedő sarjainak életművét méltatta, letelepedésüktől napjainkig.
Az előadásokat kérdések és válaszok, kiegészítések kísérték.
– 1894-ben volt hasonló méretű rendezvény Tordán: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vándorgyűlése, mikor szintén ilyen maratoni jelegű rendezvény alakult ki – mondta dr. Keszeg Vilmos, a konferencia főszervezője. – Az a tény, hogy most több, mint negyven előadó jelentkezett, azt jelenti, hogy nagy az érdeklődés Aranyosszék iránt, sok személynek van mondanivalója erről a vidékről, és a megfelelő hallgatóság is megvolt hozzá. Én azt hiszem, méltó érdeklődés kísérte ezt a rendezvényt.
– Lesz-e folytatás?
– Még nem tudni. A tanulságot mindenképpen levonjuk belőle, mert már lehet látni, kik azok az elszigetelten dolgozó magánszemélyek, akik ilyen kutatásokat végeznek. A két nap alatt kiderült, mi az, amit inkább ismerünk Aranyosszékkel kapcsolatban, és mi az, amit nem ismerünk. Tehát a konferencia által a kutatásnak ilyen fajta szabályozása is megtörténhet – mondta Keszeg Vilmos.
Kötet születne az előadások anyagából
Fordulat-féle következett be a magunk-látását, láttatását célzó tudományos munkában – összegzett dr. Egyed Ákos a szombaton Tordán záruló Aranyosszék-konferencia végén. Az akadémikus a társszervező Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökeként az előadók mezőnyére utalva hozzátette, a gyakran emlegetett nemzedékváltás hiányára cáfoltak rá a kétnapos fórum résztvevői, hiszen a már több évtizede pályán levő szakemberek mellett jószerivel kivették a részüket a régiót kutatási terepként megközelítő egyetemi hallgatók, doktoranduszok. A Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium dísztermében és Fizikumában párhuzamosan zajló előadások között nehéz volt válogatni, a „túlkínálat" történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, szocio-antropológiai és nyelvészeti témájú értekezései között, vallotta be örömmel Nagy Albert ótordai református lelkész, a helybeli Petőfi Társaság elnöke. A konferencia valóban eseménnyé minősült át, a szó legnemesebb értelmében: befogadói is voltak, mintegy hatvan-, nyolcvanfős hallgatósága tordai, aranyosgyéresi, sinfalvi és várfalvi érdeklődőkből állt össze, a szervezésben és anyagi támogatóként pedig magánszemélyek és vállalkozók vették ki a részüket. A környék szerepvállalása azonban ennél több, a régiókutatás módszertani aggályaira is rámutató gesztus: az előadók között szép számmal fordultak elő aranyosvidékiek, így nemcsak úgynevezett „importtudás"-ra hagyatkoztak a szervezők. Tordai XIX. századi színházélet, Thália két világháború közötti jelenléte, Balázs Ferenc alakjának felelevenítése, a nagyközönség számára kevésbé ismert kutatók és tudósok – Téglás István, Létay Balázs, Csipkés Elek – portréi, a város és vidéke fazekassága, az oktatástörténeti kronológiák, a Jósika Miklós Irodalmi Kör megalakulása, tánckultúra, temetéssel és rontással kapcsolatos szokások, a torockói építészet és falufejlesztés: megannyi izgalmas témakör, amely az aranyosszékiek otthonosságérzetét erősítő információt kínál. A konferencia előadásai várhatóan jövőben kötetbe szerkesztve szavatolják a vidékre irányított figyelem ébren tartását – ígérte dr. Keszeg Vilmos egyetemi előadótanár az EME szakosztályvezetője, aki egyben az egyesület tordai fiókszervezetének megalakítását is kilátásba helyezte. Ugyancsak a közeljövő tervezéséhez kötődik annak a néprajzi múzeumnak az ötlete, amelyet a várfalviak már jó ideje dédelgetnek, az erre alkalmas ingatlant is kiszemelték. A gyűjtemény az egész tájegység népi kultúrájának (még) fellelhető tárgyi hagyatékát összegezné szakavatott, módszeres válogatásban.
R. P. I.
Ördög I. Béla
Megjelent a Szabadság napilapban
2005.06.13
[Hírforrás: hhrf.org]
|
|
