tudományos gyűjteményeivel kapcsolatosan
|
Az 1859-ben az erdélyi magyar társadalom összefogásával alapított, kolozsvári székhelyű Egyesület az erdélyi magyarság múltjának tárgyi és írásos emlékeit gyűjtötte régészeti, művészettörténeti, könyvtári, levéltári részlegeiben, ugyanakkor természettudományi gyűjteményei (geológia, botanika stb. részlegben) az erdélyi földre és az élővilágra vonatkozó ismereteket gyarapították.
Ezekre a gyűjteményekre alapozva jöhetett létre 1872-ben Kolozsváron Erdély magyar tudományegyeteme. Az egyetem ettől az időtől fogva az oktatás céljainak megfelelően saját épületeiben helyezte el az EME gyűjteményeit, melyek használatáért bért fizetett az Egyesületnek, és az EME ebből fedezte a tárak fejlesztését valamint a kutatómunkát. Az uralomváltozáskor (1919) az új román egyetem az EME-vel kapcsolatosan is jogutódnak tekintette magát, a használat felől tárgyalásokat is folytatott a tulajdonos Egyesülettel, de ezek 1940-ig sem jutottak el a megállapodásig. A román egyetem használta ugyan a gyűjteményeket, de bért nem fizetett, és az egyetemi klinikák építésére átengedett kb. 10 holdas (5,5 ha) múzeumi belsőség ellentételezését sem teljesítette. 1940 és 1944 között a Kolozsvárra visszaköltözött magyar egyetemmel az együttműködés kérdései rendeződtek, nagy lendülettel megindulhatott a tárak modernizálása és a feldolgozás. Ennek azonban a kommunista diktatúra hamarosan (1950) véget vetett a társadalmi egyesületek betiltásával. Az EME gyűjteményein a Babeş egyetem mellett más román szakintézmények osztoztak. Ekkor ment végbe az EME anyagi és tudományos értékeinek teljes kisajátítása és egyben romanizálása az államosítás címén.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tulajdonából és kezeléséből 1950-ben állami kezelésbe vett tudományos gyűjtemények a következők:
- az EME könyvtára (ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, kéziratok, térképek, metszetek, könyvek stb.) a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár kezelésében;
- az EME levéltára (családi és intézményi levéltárak, letétek, az Egyesület saját irattára 1950-ig) a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága kezelésében;
- az EME levéltárának kézikönyvtára és levéltári gyűjteményei a Román Akadémia kolozsvári fiókja könyvtárának kezelésében;
- régészeti, múzeumi és numizmatikai gyűjteményünk az Erdélyi Történeti Múzeum kezelésében;
- képzőművészeti gyűjtemény a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum kezelésében;
- ásványtani, botanikai (herbáriumok), állattani gyűjtemények a Babes-Bolyai TE különféle karainak kezelésében.
A felsorolt gyűjtemények szakmai értéke, a magyar nemzeti művelődési örökség egészében elfoglalt fontos helye a magyar tudományosság szakköreiben egyetemesen eléggé ismeretesek annak felméréséhez, hogy e múzeumi anyag sorsának további alakulása nem lehet közömbös a magyar tudomány egésze számára sem.
Minthogy az eddigi kísérletek a gyűjteményekkel kapcsolatos jogi és használati kérdések rendezésére eredménytelenek maradtak, az EME 2006. március 11-én Kolozsváron tartott közgyűlése a magyar tudomány nemzeti intézményeihez és a romániai magyarság politikai csúcsszervezetéhez fordul, hogy támogassák az Egyesületet a felsorolt tudományos gyűjteményei tulajdonjogának visszaszerzésében, valamint a kezelés és az akadálytalan használatot biztosító megegyezés elérésében.
Addig is azonban, amíg ez megvalósul, az EME erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a tulajdonát alkotó gyűjteményekben a kommunista időkből való módszerekkel akadályozzák a tudományos kutatás teljes szabadságát. Egyesületünk a civilizált világ gyakorlatával összeegyeztethetetlenek tartja és elítéli, hogy nemzetisége miatt az ország bármelyik polgára előtt bezárjanak tudományos pályákat, az ország tudományosságára pedig károsnak látja, hogy kellő nyelv- és szakismerettel nem rendelkező személyek legyenek a kifejezetten nemzetiségi provenienciájú és tárgyú tudományos anyagok kezelői, mert ez az illetéktelenség fékezője lehet annak, hogy a kisebbségek kulturális öröksége az ország tudománya számára is hasznosuljon. Tekintettel a magyar tudomány egységére Egyesületünk vallja a magyar kulturális örökség megbonthatatlan egységét, és ennek megfelelően egyaránt közös örökségnek tekinti a magyar nép múltjának emlékeit, szellemi és anyagi produktumait, tekintet nélkül annak jelenlegi őrzési helyére. Különösen elfogadhatatlan diszkriminációnak tartja az EME azokat a kísérleteket, amelyek éppen e kulturális javakat létrehozó etnikai közösség vagy családok tagjait kívánják akadályozni vagy kizárni produktumaik tanulmányozásából, hol etnikumukra, hol pedig külföldi voltukra való hivatkozással.
Mindezek az anomáliák indokolják, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület minden törvényes eszközzel és minden bel- és külföldi fórumon szálljon síkra gyűjteményeinek visszaszerzéséért és a tudományos kutatás szabadságának érvényesítéséért, saját anyagát illetően mindenképpen.
Az EME közgyűlése nyomatékosan megismétli azt a kérését, melyet az Egyesület a fenti tárgyban 2005. augusztus 22-én intézett az RMDSZ legfelsőbb vezetőségéhez, és amelyre eddig semmiféle választ nem kapott. Újból kéri tehát most már az Egyesület közgyűlése, hogy az EME-nek a tudományos gyűjteményeihez való tulajdonjogának visszaszerzését, mely a romániai és az egész magyar tudománynak az állami magyar egyetem megoldásánál is kardinálisabb kérdése, nemzetiségünk csúcsszervezete kezelje a súlyának megfelelően.
Az EME közgyűlése a fenti állásfoglalását a magyar tudomány nemzeti intézményei vezetőinek és a magyarországi tudományegyetemek rektorainak szíves tudomására hozza azzal a kéréssel együtt, hogy saját kutatási érdekeik védelmében otthoni és nemzetközi összeköttetéseikkel legyenek Egyesületünk segítségére tudományos gyűjteményei visszaszerzésében.
A közgyűlés utasítja az Egyesület Elnökségét, hogy gondoskodjék jelen állásfoglalásának a romániai magyar sajtóban való közzétételéről.
Kolozsvárott, 2006. március 11-én.
|
|
