ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET

Főoldal

Elérhetőségek

EME Adattár

ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET - Gróf Mikó Imre Villa

Kereső:

Navigáció


		Hírek


		Eseménytár


		Feliratkozás/leiratkozás az EME hírlevelére


		EME röviden


		Az EME felépitése


		Erdélyi Digitális Adattár


		Könyvtár


		Az EME Kiadványai


		Kiadó


		A Magyar Tudomány Napja Erdélyben


		Kutatóintézet


		Szakosztályok


		Fiókegyesületek


		Az EME vagyoni állapota


		Jelenlegi gyűjtemények


		Az EME 150 éves jubileuma


		Gr. Mikó Imre Alapitvány


		Díjak


		Együttműködések / Társintézmények


		Támogatóink


		Linktár


		Raport de autoevaluare


		Structuri instituţionale şi elite din Ţara Silvaniei în secolele XIV–XVII.


		Támogassa az EMÉ-t


		Balaur bondoc


		Az Erdélyi Múzeum-Egyesület adatkezelési irányelvei

Biró Venczel : Vass József(1813 - 1873)
-megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1909-es Emlékkönyvében(kiadva: 1942-ben,Kolozsvárt)

Vass József
(1813-1873)

Az Erdélyi Múzeum-Egyletnek s általában az erdélyi tudományos világnak egyik legkiválóbb alakja Vass József kegyesrendi tanár. Hosszú élete megszakítás nélküli munkában telt el, melyet számos megjelent dolgozata a legjobban igazol. Korán feltünvén, reményt keltett maga iránt s a tudományos körök nem is csalódtak benne. Munkásságának jutalmául 1859-ben a M. Tud. Akadémia levelezõ tagjává választotta, 1865-ben pedig az E. M. E. választmányi tagjává lett. Harmincz évet töltött tanári széken, melyen buzgósága, lelkiismeretessége, munkakedve mindvégig kisérték és nevét tiszteltté tették.
Vass József 1813 márczius 19-én született Zalaegerszegen. Húsz éves korában az ottani gimnázium hat osztályát elvégezvén, a kegyes~tanítórendbe lépett. A rend privigyei házában fõleg pedagógiai ismereteket szerzett. Két év mulva - a kor szokása szerint - már próbaéves tanárnak küldötték ki az akkor még piarista kézben levõ kalocsai gimnáziumhoz. Tapintatos eljárásával elõljárói és társai bízalmát, szeretetét sikerült megszereznie, úgy hogy a próba év letelte után nehezen bocsátották el magasabb tanulmányainak folytatására. Váczon a bölcsészeti, Nyitrán és Pozsony-Szentgyörgyön a hittudományi tanulmányokat befejezvén, 1841 augusztus 5-én áldozópappá lett s ettõl fogva állandóan tanított. Az 1841-42-iki tanévtõl 1848-ig Máramarosszigeten, Szegeden és Váczon nyert alkalmazást; fõleg a nyelvtanitó osztályok tantárgyait bízták rá.
. Elsõ munkáját 1846-ban írta meg A latin nyelv ékes szókötése czímen s ez az iskolai kézi könyv néhány év alatt négy kiadást ért meg. Mikor az elsõ magyar minisztérium 1848-ban a pesti és budai piarista gimnáziumokban a szakrendszert életbe léptette, Vass a budai gimnáziumba került latin tanárnak. A szabadságharcz után ez állását elhagyta, mert - mint a piarista nekrolog mondja - "az idegen erõvel diadalmaskodó osztrák kormány õt, sohasem palástolt nemzeti érzelmeinek jutalmául nemcsak a budai tanszéktõl fosztá meg, hanem a tanárkodástól is elmozdíttatni parancsolá. Az 1849 -50-iki tanévet tehát minden hivatalos foglalkozás nélkül, de a piarista nekrolog szerint "épen nem hivalkodva tölté" a rend pozsony- szentgyörgyi házában. Az akkor már ismert író munkában keresett vigasztalást, de élt benne a remény, hogy nemsokára taníthat is. S csakugyan mikor 1850-ben minden magyarországi és erdélyi gimnáziumban a szakrendszert behozták, Vass Kolozsvárra került, hol egy évtizednél több idõt töltött. Itt könnyen megszokott, hiszen könyvek közé került, melyeket annyira szeretett. A rend házzal kapcsolatos gazdag liczeumi könyvtár bõ anyagot nyújthatott neki, mert éppen õ reá bízták a könyvtár kezelését. Mi sem gátolta tehát buvárlataiban s hogy mennyire tudott élni az alkalommal, arról a kolozsvári tartózkodása alatt kifejtett munkássága tanuskodik. Jóakarattal vették körül; maga Haynald Lajos, erdélyi püspök biztatja a munkára, a mint errõl Vasshoz írt levele is bizonyságot tesz. Tanársága és irodalmi munkálkodása mellett arra is [1] volt ideje, hogy lelkigyakorlatok tartására vállalkozzék. Haynald pedig köszönetet mond neki azért, hogya Kolozsvárt lelki- gyakorlatokra összesereglett erdélyi pap- ság elõtt vallásos beszédeket tartott. Külföldi lapokba is dolgozott. Így a bécsi Mechitarista-társulat 1858 deczember 30-án köszönetet mond neki egy költeményért, melyet e társulat "Viribus unitis”czímen I. Ferencz József tiszteletére kiadott albuma számára küldött. Kolozsvári tanárkodását néhány évi váczi tanársága szakította félbe. De másodszori kolozsvári tanársága nem sokáig tartott. Az 1867 -ik évben a budai kir. egyetemi fõgimnáziumhoz a magyar nyelvi szakra pályázatot hirdettek s ez állást a nagyszámú folyamodók közül Vass nyerte el. Itt 1868 márcziusában kezdette meg mûködését. - Viszszakerült tehát a fõvárosba, hol munkakedve még inkább fokozódott. A M. Tud. Akadémiától is többizben kapott megbízást. Négy évet töltött itt, midõn 1872-ben egészségi állapota bomladozni kezdett. Agyhártyagyulladása következtében testi és szellemi erejében megfogyva, az 1871-72. tanév harmadik felében ideiglenes nyugalomba vonult. Orvosai tanácsára a stájerországi radegundi fürdõben keresett gyógyulást, hol két hónap alatt némileg fel is üdült. De javulása látszólagos volt, 1873 januárius 13-án meghalt Budán, hatvan éves korában.
Vass József igen sokat és sokfélét írt. Vannak értekezései, nagyobb dolgozatai a magyar nyelvészet, magyar irodalom, egyháztörténelem, múvelõdéstörténelem köréból. Több kiadatlan íratot közöl (Rhédei László naplója; Báthory István végrendelete, vallási kiváltság levelek), könyvismertetéseket ír. Történelmi munkái részint általános érdekûek, részint Erdélyre vonatkoznak, vagy csak Kolozsvárról szólnak: Emléklapok Kolozsvár elõkorából, Kolozsvár síralmai 1699- ben. Legnagyobb nyelvészeti munkája A Dunántuli nyelvjárások, melyet a
M. Tud. Akadémia pályadíjjal tüntetett ki. - Ide tartozik "Nyelvünk és Erdély hölgyei a XVII. században" is.
A magyar irodalom körében a többek között a Béldi- kodexszel, Szótár-irodalmunkkal foglalkozik. Egyháztörténelmi értekezései: Kalászat az erdélyi egyháztörténelem mezején, Az õsegyház és õsnyomatok. Szé- pen megírt útirajzai: Székelyföldi útirajzok, Rajzolatok erdélyi útijegyzeteim- bõl. A latin nyelv ékes szókötése a latin nyelv stilisztikája, de magyar nyelven írva. A latin nyelv tisztaságáról (szó, értelem, szórend, mondat tisztaság), a tisztaság elleni hibákról szól benne.
Tárgyalja a latin nyelv ékességeit, milyen a fõnevek, elõljárók, kötõszók felcserélése. Szó van benne a hasonértelmûségrõl, nyelvtani figurákról, a körmondatról, a levelekrõl, elbeszélésekrõl, párbeszédrõl és verstanról. Világos, áttekinthetõ munka, mely korában méltó érdeklõdést keltett. Az egykorú napilapok, Vasárnapi Újság, Századok, az Erdélyi Múzeum Vassnak sok kisebb-nagyobb czikkét hozták, a M. Tud. Akadémiában kifejtett munkásságáról meg az Akadémia Almanachja számol be. Munkái közül kettõt az Akadémia, hármat a Budapesti Egyetem, egyet az Erdélyi Múzeum-Egylet, egyet a Vasqrnapi Ujság tartott jutalmazásra méltónak.
Nagyobb dolgozatai azonban a mûvelõdéstörténelem körébe esnek s ezek a mûvek vannak hivatva arra, hogy nevét fönntartsák. Ide tartoznak: A hazai és külföldi iskolázás az Árpádok alatt, Egy idõszak a nemzet mûveltségtörténetébõl, Az Anjouk és mûveltségünk, Béla király névtelen jegyzõjének kora, Erdély országgyûlései a vajdák alatt 1002-1540-ig, Nemzetünk mûveltsége az Arpádok alatt, Erdély a rómaiak alatt.
Történelmi felfogása szerint a történelemnek nem az a föladata, hogy elbeszélje hogy az ellenség miként dult, gyõzött, igázott, gyilkolt, zsarolt. "Ma- mondja Vass - a történelem kérlelhetetlen szigorral vonja feleletre a diadalmi hõst, mi gyümölcse gyõzelmének? az emberiség közügye vagy népüdv nyert-e fegyverei által? nem szenvedett-e a jog? nem semmisüIt-e meg az egyéni közszabadság? SzépüIt-e a meghódított föld s áldás forrásává lett-e a vérözön? ipar, szorgalom, közvagyonosodás, ismeretek, tudomány, mûvészet új emeltyüket nyertek-e a diadalíveken? szelidült-e Isten országa, közeledett-e a meghódított birtok végsõ rendeltetése felé, hogy legyen megelégedett nemzet boldog hazája? Ha mindezekre híven meg nem felel a történelem, úgy a mesés Sybilla- könyvek sorsát megérdemelte.[l]" Ily szempont tekintetbe vételével érthetõ, hogy figyelme a múvelõdéstörténelem felé fordult. Az elbeszélõ történelem nála csak arra való. hogy megkönnyítse a mûvelõdéstörténelem megértését, csak annyiban foglalkozik vele, a mennyiben szüksége van rá.
Történelmi munkáiban az egykorú birálók leginkább a pontosságot, az adatok hitelességét emelik ki. Vass elsõ sorban a meglevõt bírálva, saját kutatásainak hozzáadásával írja meg munkáit. Igaz, hogy forrásai többnyire már nyomtatott forrásmûvek, de szokatlan éleslátása, kiváló distingváló ereje van. Jellemzõ tulajdonsága, hogy sohasem szeret kicsiségekbõl nagyra következtetni, óvatos s így megbízható. Az adatokat mérlegelve csak azt használja fel, a mit hitelesnek tart. Lelkiismeretesen kutat, kutatásainak eredményét áttekinthetõ módon rendezi. Így munkáinak fõ sajátsága lett a pontosság, alaposság, az egykorúaktól is annyira magasztalt szép elõadás.
"Hazai és külföldi iskolázás az Arpádok alatt " czímû munkájában a hazai, majd azokat a külföldi iskolákat ismerteti, hova magyar ifjak is jártak. Szól az Arpádkori elemi, közép és felsõ iskolákról, a veszprémi egyetemrõl, a leánynevelésrõl és a IV. Béla alatti héber iskolázásról s fõként a külföldi iskolákról, a hová magyar ifjak jártak. Szalay László szerint "teljesség, anyag helyes szerkesztése, kutfõk hû idézése, sõt fontosabb tárgyaknál a határozó helyek kiírása s a gondos és csinos elõadás által a feladatnak. teljesen eleget tõn [2]".
Anjouk és mûveltségünk czímû munkájában a politikai háttér ismertetése, a haladás elõbbeni akadályainak tekintetbe vétele után részletesen szól az iparosok, czéhek, városok helyzetérõl. A czéhrendszert erõsen védi. Szól a kereskedésrõl, vámokról, harminczadokról, bányászatról, pénzrendszerrõl, adózásról, a nemzeti fegyvereserõrõl, rendõrségrõl. Mûve második részében az alkotmányos életrõl, igazságszolgáltatásról, vallási szellemrõl, mûve harmadik részében meg a közoktatásról, könyvekrõl, képzõmûvészetekrõl, nemzeti nyelvrõl s irodalomról, jelesebb tudósokról van szó. El van ragadtatva a nagy haladástól, tudományos föllendüléstõl, úgy hogy Petõfi szavaival fejezve be mûvét, fölkiált: "Magyar dicsõség mi valál ?" Világos munka, élvezetes olvasmány. Béla király névtelen jegyzõjérõl szóló mûvében feltünteti a koráig elért eredményeket s az ellenvéleményeket czáfolva, arra az eredményre jut, hogy a Névtelen I. Béla korában élt. Erdély országgyûlései a vajdák alatt akadémiai pályázatra készült, de a birálat szerint nem fejtette meg a kivánt kérdést, kivált annak jogi oldalát, másfelõl körébe szorosan nem tartozó dolgokkal sokat foglalkozik. Erre ,a szerzõ mintegy a közönség itéletéhez fölebbezve, maga adta ki a munkát.[3]
Az Erdélyi Múzeum-Egyletet leginkább érdekli Vass Józsefnek az egyesület körében kifejtett munkássága. Az E. M. E. 1860 februárius 1-én tartott ülésén két bizottságot alkotott, történelmit és természettudományit, az utóbbi bizottságba Vass József is bekerült. 1860-ban Haynald Lajos püspök 300 forintot pályadíjjul tûzött ki erre a kérdésre: Erdély története a rómaiak alatt, a meglevõ emlékek figyelembe vételével. A két dolgozat közül Torma Károly, Finály Henrik és Jakab Elek birálók jutalomra ajánlottak egyet, Vass Józsefét.
Ez Vassnak egyik leghíresebb munkája, alapos forrástanulmányeredménye. Az Egylet Vass Józsefet 1865-ben kifejtett munkássága elismeréséül választmányi taggá tette.
Vass Józsefet az egykorúak rendkívül fürge észjárású, szellemes embernek mondják, ki a hol csak megjelent, élénkséget, jó kedvet teremtett. Mûveltsége, finomsága megnyították elõtte a kolozsvári fõnemesség ajtaját, felekezet különbség nélkül társaságukba fogadták, gr. Mikó Imre és gr. Kemény József egyik legkedvesebb emberüket látták benne. Magyar és latin nyelvû szónoki beszédei híresek voltak, telve voltak ügyes fordulatokkal, felköszöntõi élczczel, finomsággal. Megállotta helyét mint tanár, mint író, mint magánember. Kortársai elõtt nagy tiszteletben állott s ha csakugyan az utókor erénye a hála, a jövõ is elismeréssel fog adózni neki.
Halála alkalmával a napilapok, a Századok megemlékeznek róla, Arany János, az Akadémia fõtitkára 1873 januárius 27 -én tartott heti úlésen jelenti be hivatalosan, hogy "meghalt a derék Vass József." A piarista nekrolog szépen írja róla: "Kihült ama kebel, mely nemzetiségünk tudományos, de fõleg irodalmi iránya haladásán oly mélyen tudott lelkesülni; megszünt mûködni azon ész, mely a folytonos, búvárlatok eredményét annyira kedves irmodorban tudá közölni az olvasni szeretõ közönséggel; megszünt dobogni azon szív, mely hazáját oly híven s mélyen szereté; legyen tehát a derék férfiú szíve fölött könnyû azon föld, mely alá a nemes lélek porhüvelye helyeztetett."

1. Erdély a rómaiak alatt, VII. 1.
2. Szalay 1862 augusztus 19-íki birálatából.
3. A Századok birálata szerint 1870. évf. 63, 1. méltó és tanulságos dolgozat, mely egyelõre, míg jobb nincs, hézagpótló.

				© Copyright Erdélyi Múzeum-Egyesület 2005