|
|
Biró Venczel : Vass József(1813 - 1873) -megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1909-es Emlékkönyvében(kiadva: 1942-ben,Kolozsvárt) |
|
Vass
József
(1813-1873) |
|
|
Az Erdélyi Múzeum-Egyletnek
s általában az erdélyi tudományos
világnak egyik legkiválóbb alakja Vass
József kegyesrendi tanár. Hosszú élete
megszakítás nélküli munkában
telt el, melyet számos megjelent dolgozata a legjobban
igazol. Korán feltünvén, reményt keltett
maga iránt s a tudományos körök nem
is csalódtak benne. Munkásságának
jutalmául 1859-ben a M. Tud. Akadémia levelezõ
tagjává választotta, 1865-ben pedig az
E. M. E. választmányi tagjává lett.
Harmincz évet töltött tanári széken,
melyen buzgósága, lelkiismeretessége, munkakedve
mindvégig kisérték és nevét
tiszteltté tették.
Vass Józsefet az egykorúak rendkívül
fürge észjárású, szellemes
embernek mondják, ki a hol csak megjelent, élénkséget,
jó kedvet teremtett. Mûveltsége, finomsága
megnyították elõtte a kolozsvári
fõnemesség ajtaját, felekezet különbség
nélkül társaságukba fogadták,
gr. Mikó Imre és gr. Kemény József
egyik legkedvesebb emberüket látták benne.
Magyar és latin nyelvû szónoki beszédei
híresek voltak, telve voltak ügyes fordulatokkal,
felköszöntõi élczczel, finomsággal.
Megállotta helyét mint tanár, mint író,
mint magánember. Kortársai elõtt nagy tiszteletben
állott s ha csakugyan az utókor erénye
a hála, a jövõ is elismeréssel fog
adózni neki.
|
|
Az Erdélyi Múzeum-Egyletnek s általában
az erdélyi tudományos világnak egyik legkiválóbb
alakja Vass József kegyesrendi tanár. Hosszú
élete megszakítás nélküli munkában
telt el, melyet számos megjelent dolgozata a legjobban igazol.
Korán feltünvén, reményt keltett maga iránt
s a tudományos körök nem is csalódtak benne.
Munkásságának jutalmául 1859-ben a M.
Tud. Akadémia levelezõ tagjává választotta,
1865-ben pedig az E. M. E. választmányi tagjává
lett. Harmincz évet töltött tanári széken,
melyen buzgósága, lelkiismeretessége, munkakedve
mindvégig kisérték és nevét tiszteltté
tették.
Vass József 1813 márczius 19-én született
Zalaegerszegen. Húsz éves korában az ottani gimnázium
hat osztályát elvégezvén, a kegyes~tanítórendbe
lépett. A rend privigyei házában fõleg
pedagógiai ismereteket szerzett. Két év mulva
- a kor szokása szerint - már próbaéves
tanárnak küldötték ki az akkor még
piarista kézben levõ kalocsai gimnáziumhoz. Tapintatos
eljárásával elõljárói és
társai bízalmát, szeretetét sikerült
megszereznie, úgy hogy a próba év letelte után
nehezen bocsátották el magasabb tanulmányainak
folytatására. Váczon a bölcsészeti,
Nyitrán és Pozsony-Szentgyörgyön a hittudományi
tanulmányokat befejezvén, 1841 augusztus 5-én
áldozópappá lett s ettõl fogva állandóan
tanított. Az 1841-42-iki tanévtõl 1848-ig Máramarosszigeten,
Szegeden és Váczon nyert alkalmazást; fõleg
a nyelvtanitó osztályok tantárgyait bízták
rá.
. Elsõ munkáját 1846-ban írta meg A latin
nyelv ékes szókötése czímen s ez
az iskolai kézi könyv néhány év alatt
négy kiadást ért meg. Mikor az elsõ magyar
minisztérium 1848-ban a pesti és budai piarista gimnáziumokban
a szakrendszert életbe léptette, Vass a budai gimnáziumba
került latin tanárnak. A szabadságharcz után
ez állását elhagyta, mert - mint a piarista nekrolog
mondja - "az idegen erõvel diadalmaskodó osztrák
kormány õt, sohasem palástolt nemzeti érzelmeinek
jutalmául nemcsak a budai tanszéktõl fosztá
meg, hanem a tanárkodástól is elmozdíttatni
parancsolá. Az 1849 -50-iki tanévet tehát minden
hivatalos foglalkozás nélkül, de a piarista nekrolog
szerint "épen nem hivalkodva tölté" a
rend pozsony- szentgyörgyi házában. Az akkor már
ismert író munkában keresett vigasztalást,
de élt benne a remény, hogy nemsokára taníthat
is. S csakugyan mikor 1850-ben minden magyarországi és
erdélyi gimnáziumban a szakrendszert behozták,
Vass Kolozsvárra került, hol egy évtizednél
több idõt töltött. Itt könnyen megszokott,
hiszen könyvek közé került, melyeket annyira
szeretett. A rend házzal kapcsolatos gazdag liczeumi könyvtár
bõ anyagot nyújthatott neki, mert éppen õ
reá bízták a könyvtár kezelését.
Mi sem gátolta tehát buvárlataiban s hogy mennyire
tudott élni az alkalommal, arról a kolozsvári
tartózkodása alatt kifejtett munkássága
tanuskodik. Jóakarattal vették körül; maga
Haynald Lajos, erdélyi püspök biztatja a munkára,
a mint errõl Vasshoz írt levele is bizonyságot
tesz. Tanársága és irodalmi munkálkodása
mellett arra is [1] volt ideje, hogy lelkigyakorlatok tartására
vállalkozzék. Haynald pedig köszönetet mond
neki azért, hogya Kolozsvárt lelki- gyakorlatokra összesereglett
erdélyi pap- ság elõtt vallásos beszédeket
tartott. Külföldi lapokba is dolgozott. Így a bécsi
Mechitarista-társulat 1858 deczember 30-án köszönetet
mond neki egy költeményért, melyet e társulat
"Viribus unitis”czímen I. Ferencz József
tiszteletére kiadott albuma számára küldött.
Kolozsvári tanárkodását néhány
évi váczi tanársága szakította
félbe. De másodszori kolozsvári tanársága
nem sokáig tartott. Az 1867 -ik évben a budai kir. egyetemi
fõgimnáziumhoz a magyar nyelvi szakra pályázatot
hirdettek s ez állást a nagyszámú folyamodók
közül Vass nyerte el. Itt 1868 márcziusában
kezdette meg mûködését. - Viszszakerült
tehát a fõvárosba, hol munkakedve még
inkább fokozódott. A M. Tud. Akadémiától
is többizben kapott megbízást. Négy évet
töltött itt, midõn 1872-ben egészségi
állapota bomladozni kezdett. Agyhártyagyulladása
következtében testi és szellemi erejében
megfogyva, az 1871-72. tanév harmadik felében ideiglenes
nyugalomba vonult. Orvosai tanácsára a stájerországi
radegundi fürdõben keresett gyógyulást,
hol két hónap alatt némileg fel is üdült.
De javulása látszólagos volt, 1873 januárius
13-án meghalt Budán, hatvan éves korában.
Vass József igen sokat és sokfélét írt.
Vannak értekezései, nagyobb dolgozatai a magyar nyelvészet,
magyar irodalom, egyháztörténelem, múvelõdéstörténelem
köréból. Több kiadatlan íratot közöl
(Rhédei László naplója; Báthory
István végrendelete, vallási kiváltság
levelek), könyvismertetéseket ír. Történelmi
munkái részint általános érdekûek,
részint Erdélyre vonatkoznak, vagy csak Kolozsvárról
szólnak: Emléklapok Kolozsvár elõkorából,
Kolozsvár síralmai 1699- ben. Legnagyobb nyelvészeti
munkája A Dunántuli nyelvjárások, melyet
a
M. Tud. Akadémia pályadíjjal tüntetett ki.
- Ide tartozik "Nyelvünk és Erdély hölgyei
a XVII. században" is.
A magyar irodalom körében a többek között
a Béldi- kodexszel, Szótár-irodalmunkkal foglalkozik.
Egyháztörténelmi értekezései: Kalászat
az erdélyi egyháztörténelem mezején,
Az õsegyház és õsnyomatok. Szé-
pen megírt útirajzai: Székelyföldi útirajzok,
Rajzolatok erdélyi útijegyzeteim- bõl. A latin
nyelv ékes szókötése a latin nyelv stilisztikája,
de magyar nyelven írva. A latin nyelv tisztaságáról
(szó, értelem, szórend, mondat tisztaság),
a tisztaság elleni hibákról szól benne.
Tárgyalja a latin nyelv ékességeit, milyen a
fõnevek, elõljárók, kötõszók
felcserélése. Szó van benne a hasonértelmûségrõl,
nyelvtani figurákról, a körmondatról, a
levelekrõl, elbeszélésekrõl, párbeszédrõl
és verstanról. Világos, áttekinthetõ
munka, mely korában méltó érdeklõdést
keltett. Az egykorú napilapok, Vasárnapi Újság,
Századok, az Erdélyi Múzeum Vassnak sok kisebb-nagyobb
czikkét hozták, a M. Tud. Akadémiában
kifejtett munkásságáról meg az Akadémia
Almanachja számol be. Munkái közül kettõt
az Akadémia, hármat a Budapesti Egyetem, egyet az Erdélyi
Múzeum-Egylet, egyet a Vasqrnapi Ujság tartott jutalmazásra
méltónak.
Nagyobb dolgozatai azonban a mûvelõdéstörténelem
körébe esnek s ezek a mûvek vannak hivatva arra,
hogy nevét fönntartsák. Ide tartoznak: A hazai
és külföldi iskolázás az Árpádok
alatt, Egy idõszak a nemzet mûveltségtörténetébõl,
Az Anjouk és mûveltségünk, Béla király
névtelen jegyzõjének kora, Erdély országgyûlései
a vajdák alatt 1002-1540-ig, Nemzetünk mûveltsége
az Arpádok alatt, Erdély a rómaiak alatt.
Történelmi felfogása szerint a történelemnek
nem az a föladata, hogy elbeszélje hogy az ellenség
miként dult, gyõzött, igázott, gyilkolt,
zsarolt. "Ma- mondja Vass - a történelem kérlelhetetlen
szigorral vonja feleletre a diadalmi hõst, mi gyümölcse
gyõzelmének? az emberiség közügye vagy
népüdv nyert-e fegyverei által? nem szenvedett-e
a jog? nem semmisüIt-e meg az egyéni közszabadság?
SzépüIt-e a meghódított föld s áldás
forrásává lett-e a vérözön?
ipar, szorgalom, közvagyonosodás, ismeretek, tudomány,
mûvészet új emeltyüket nyertek-e a diadalíveken?
szelidült-e Isten országa, közeledett-e a meghódított
birtok végsõ rendeltetése felé, hogy legyen
megelégedett nemzet boldog hazája? Ha mindezekre híven
meg nem felel a történelem, úgy a mesés
Sybilla- könyvek sorsát megérdemelte.[l]"
Ily szempont tekintetbe vételével érthetõ,
hogy figyelme a múvelõdéstörténelem
felé fordult. Az elbeszélõ történelem
nála csak arra való. hogy megkönnyítse a
mûvelõdéstörténelem megértését,
csak annyiban foglalkozik vele, a mennyiben szüksége van
rá.
Történelmi munkáiban az egykorú birálók
leginkább a pontosságot, az adatok hitelességét
emelik ki. Vass elsõ sorban a meglevõt bírálva,
saját kutatásainak hozzáadásával
írja meg munkáit. Igaz, hogy forrásai többnyire
már nyomtatott forrásmûvek, de szokatlan éleslátása,
kiváló distingváló ereje van. Jellemzõ
tulajdonsága, hogy sohasem szeret kicsiségekbõl
nagyra következtetni, óvatos s így megbízható.
Az adatokat mérlegelve csak azt használja fel, a mit
hitelesnek tart. Lelkiismeretesen kutat, kutatásainak eredményét
áttekinthetõ módon rendezi. Így munkáinak
fõ sajátsága lett a pontosság, alaposság,
az egykorúaktól is annyira magasztalt szép elõadás.
"Hazai és külföldi iskolázás az
Arpádok alatt " czímû munkájában
a hazai, majd azokat a külföldi iskolákat ismerteti,
hova magyar ifjak is jártak. Szól az Arpádkori
elemi, közép és felsõ iskolákról,
a veszprémi egyetemrõl, a leánynevelésrõl
és a IV. Béla alatti héber iskolázásról
s fõként a külföldi iskolákról,
a hová magyar ifjak jártak. Szalay László
szerint "teljesség, anyag helyes szerkesztése,
kutfõk hû idézése, sõt fontosabb
tárgyaknál a határozó helyek kiírása
s a gondos és csinos elõadás által a feladatnak.
teljesen eleget tõn [2]".
Anjouk és mûveltségünk czímû
munkájában a politikai háttér ismertetése,
a haladás elõbbeni akadályainak tekintetbe vétele
után részletesen szól az iparosok, czéhek,
városok helyzetérõl. A czéhrendszert erõsen
védi. Szól a kereskedésrõl, vámokról,
harminczadokról, bányászatról, pénzrendszerrõl,
adózásról, a nemzeti fegyvereserõrõl,
rendõrségrõl. Mûve második részében
az alkotmányos életrõl, igazságszolgáltatásról,
vallási szellemrõl, mûve harmadik részében
meg a közoktatásról, könyvekrõl, képzõmûvészetekrõl,
nemzeti nyelvrõl s irodalomról, jelesebb tudósokról
van szó. El van ragadtatva a nagy haladástól,
tudományos föllendüléstõl, úgy
hogy Petõfi szavaival fejezve be mûvét, fölkiált:
"Magyar dicsõség mi valál ?" Világos
munka, élvezetes olvasmány. Béla király
névtelen jegyzõjérõl szóló
mûvében feltünteti a koráig elért
eredményeket s az ellenvéleményeket czáfolva,
arra az eredményre jut, hogy a Névtelen I. Béla
korában élt. Erdély országgyûlései
a vajdák alatt akadémiai pályázatra készült,
de a birálat szerint nem fejtette meg a kivánt kérdést,
kivált annak jogi oldalát, másfelõl körébe
szorosan nem tartozó dolgokkal sokat foglalkozik. Erre ,a szerzõ
mintegy a közönség itéletéhez fölebbezve,
maga adta ki a munkát.[3]
Az Erdélyi Múzeum-Egyletet leginkább érdekli
Vass Józsefnek az egyesület körében kifejtett
munkássága. Az E. M. E. 1860 februárius 1-én
tartott ülésén két bizottságot alkotott,
történelmit és természettudományit,
az utóbbi bizottságba Vass József is bekerült.
1860-ban Haynald Lajos püspök 300 forintot pályadíjjul
tûzött ki erre a kérdésre: Erdély
története a rómaiak alatt, a meglevõ emlékek
figyelembe vételével. A két dolgozat közül
Torma Károly, Finály Henrik és Jakab Elek birálók
jutalomra ajánlottak egyet, Vass Józsefét.
Ez Vassnak egyik leghíresebb munkája, alapos forrástanulmányeredménye.
Az Egylet Vass Józsefet 1865-ben kifejtett munkássága
elismeréséül választmányi taggá
tette.
Vass Józsefet az egykorúak rendkívül fürge
észjárású, szellemes embernek mondják,
ki a hol csak megjelent, élénkséget, jó
kedvet teremtett. Mûveltsége, finomsága megnyították
elõtte a kolozsvári fõnemesség ajtaját,
felekezet különbség nélkül társaságukba
fogadták, gr. Mikó Imre és gr. Kemény
József egyik legkedvesebb emberüket látták
benne. Magyar és latin nyelvû szónoki beszédei
híresek voltak, telve voltak ügyes fordulatokkal, felköszöntõi
élczczel, finomsággal. Megállotta helyét
mint tanár, mint író, mint magánember.
Kortársai elõtt nagy tiszteletben állott s ha
csakugyan az utókor erénye a hála, a jövõ
is elismeréssel fog adózni neki.
Halála alkalmával a napilapok, a Századok megemlékeznek
róla, Arany János, az Akadémia fõtitkára
1873 januárius 27 -én tartott heti úlésen
jelenti be hivatalosan, hogy "meghalt a derék Vass József."
A piarista nekrolog szépen írja róla: "Kihült
ama kebel, mely nemzetiségünk tudományos, de fõleg
irodalmi iránya haladásán oly mélyen tudott
lelkesülni; megszünt mûködni azon ész,
mely a folytonos, búvárlatok eredményét
annyira kedves irmodorban tudá közölni az olvasni
szeretõ közönséggel; megszünt dobogni
azon szív, mely hazáját oly híven s mélyen
szereté; legyen tehát a derék férfiú
szíve fölött könnyû azon föld, mely
alá a nemes lélek porhüvelye helyeztetett."
1. Erdély a rómaiak alatt, VII. 1.
2. Szalay 1862 augusztus 19-íki birálatából.
3. A Századok birálata szerint 1870. évf. 63,
1. méltó és tanulságos dolgozat, mely
egyelõre, míg jobb nincs, hézagpótló.
|
|
|
|
|
|
|
|