 |
|
|
Versényi György : Kriza János(1811 - 1875)
-megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1909-es Emlékkönyvében(kiadva: 1942-ben,Kolozsvárt) |
 |
Kriza
János
(1811-1875) |
|
|
Kriza ifjúsága annak
a hatalmas áramlattal sodródó korszakra
esik, melynek eszméit korán megértette
és mindig híven szolgálta; elõbb
Széchenyit, aztán Deákot vallván
vezéreûl. A maga körében igyekezett
megvalósítani ideáljait s még költeményeiben
is, bár keveset írt, politikai eszméknek
volt ihletett dalosa. (Zsellér sírfáján,
Porfiú, Úrbér, Egyesülés, Egység,
Kölcsey a népszónok stb.) . Természetesen,
az Erdélyi Múzeum-Egyesület ügye iránt
is élénken érdeklõdött. Nem
üdvözölte lelkes dalban, mint pap és költõ
társa, Medgyes Lajos, de ott volt az alakulása
érdekében tartott tanácskozásokon.
Örvendett, mikor az ige testté vált s mindvégig
szeretettel csüngött rajta.
|
|
Száz éve, hogy Kriza János született
s immár harminczhat éve halálának is.
Száz esztendõ nem nagy idõ ugyan a nemzetek történetében,
de nagy idõ volt e század nekünk, mely alatt Magyarország
egészen újjá alakult. Bár hazánk
óriási léptekkel haladt elõre, Kriza még
sem avult el. Reá emlékezvén, nem a dohos múlt
fuvalma csap meg, hanem valami üde, tiszta levegõ áramlata.
Nem az elmúlás búja sír szívembe,
az ébredõ, rügybontó, bimbófakasztó
tavasz lehelletét érezem. A száz év elõtti
Magyarország rozsdás bilincseiben vergõdve ködlik
még felénk, de mégis, mintha valami rejtelmes
bûbáj suhanna el fölötte, valami csodás
sejtelem járná át. Az új világ
ébredése látszik, mikor nagy emberek születnek,
kik az óvilág romjain újat akarnak teremteni.
Az egyenlõség, szabadság, testvériség
gondolata megtermékenyíti az elméket, lángra
gyújtja a szíveket, munkára ösztökéli
a tetterõt. Pezsgés, forrongás mindenütt.
Kriza ifjúsága e hatalmas áramlattal sodródó
korszakra esik, melynek eszméit korán megértette
és mindig híven szolgálta; elõbb Széchenyit,
aztán Deákot vallván vezéreûl. A
maga körében igyekezett megvalósítani ideáljait
s még költeményeiben is, bár keveset írt,
politikai eszméknek volt ihletett dalosa. (Zsellér sírfáján,
P6rfiú, Úrbér, Egyesülés, Egység,
Kölcsey a népsz6nok stb.)
Az életre ébredt társadalomban sürgés-forgás
támadt és végig rezgett a lelkeken, hogy munkálni
kell, mert panaszszal, síránkozással semmire
sem mehetni. Nem meddõn sopánkodó, dolgozó
Magyarországot kell teremteni. E nagy czélok elérésére
mindenfelé egyesületek keletkeznek és Kriza már
az iskolában kulturális kört alakít. Ennek
az önképzõkörnek nemcsak irodalmi kisérletezés
volt a czélja, hanem a társadalmi mûveltség
megszerzése, fejlesztése is. Irodalmi foglalkozása
komoly és nyomós volt s mikor válogatott dolgozataik
pár év múlva almanach alakjában megjelentek,
általános figyelmet keltett, a legfõbb irodalmi
kritika itélõszéke elõtt is. A megalakult
kaszinónak késõbb könyvtárnoka lett.
Természetesen, az Erdélyi Múzeum-Egyesület
ügye iránt is élénken érdeklõdött.
Nem üdvözölte lelkes dalban, mint pap és költõ
társa, Medgyes Lajos, de ott volt az alakulása érdekében
tartott tanácskozásokon. Örvendett, mikor az ige
testté vált s mindvégig szeretettel csüngött
rajta. Legkedvesebb üdülõhelye a múzeumkert
volt. Kétségkívül része van benne
annak is, hogy Brassai Sámuel ott lakott s a vele való
társalkodás, Krizának legnagyobb - gyönyörûségei
közé tartozott. De üdítõleg hatott
lelkére a szép tó, ficzkándozó,
a zsemlyemorzsa után kapkodó potykáival; pompás
vízû csobogó csorgó, körülötte.
a pihenésre, álmodozásra hívó,
fatörzsökökbõl kivájt székek;
a gondosan porondozott, rendben tartott sétaútak ; az
árnyékot kináló gyantás fenyõk
s a kisebbik tó, virágos szigetével, partján
a mélán bólogó szomorúfûzfa.
Az egyesülés, az egyesült munka értékét
felismerve, mindenütt ott volt, a hol tenni lehetett s õ,
az egyszerû papfiú, demokratikus felfogást, tiszta
puritán erkölcsöket érlel szívében,
terjeszt maga körül, igyekszik beoltani a társadalomba.
Költeményeiben is csipkedi a társadalmi ferdeségeket,
hogy eszméltessen. Kineveti a be nem váltott szép
fogadkozásokat. (Kakukdal.) Gúnyolódik, hogy,
ha nem vagyunk is már hõsök, de legalább
hõs nevekre kereszteltetjük gyermekeinket. (A mai hõs
nevek.) Nincsenek nagyságaink, de van teméntelen nagyságosunk.
(Hazai nagyság.) Van üres rátartiság még
a népnél is. (Vajki büszke ez a legény.)
Épp' így vallja Széchenyi gazdasági elveit
s hiszi, hogy a vagyonilag erõs és független társadalomban
fejlõdhetik ki a politikai és erkölcsi függetlenség.
Érdeklik ezért a gazdasági mozgalmak. Örömmel
üdvözli a dunai hajózás sikereit (Zrinyi)
s várja az erdélyi folyók hajózhatóvá
tevését is, a melyrõl az idétt sok szó
esett. Ma is várjuk!
Az egyházi pályán, mint pap, majd püspök
szintén a szabadelvüség zászlaját
lobogtatta s vitte diadalra. A szõrszálhasogató
dogmatismus helyett rationális felfogást terjesztett
s az egyházi szónoklatba modorosság. mesterkéltség
helyett természetességet, világosságot
viszen be, hogy a közönség értelméhez
is, szívéhez is szólhasson. Ezért törekedett
a leendõ papok mentõl alaposabb kiképeztetésére.
hogy értelmi és erkölcsi színvonaluk emelkedjék.
Ezért kereste az összeköttetést a mûvelt
amerikai és britt hítrokonokkal. hogy az érintkezés
szellemileg és anyagilag gyümölcsözõ
legyen az egyházi életre. Igyekezett rendezni az anyagi
ügyeket, hogy a papságot evvel is alkalmasabbá
tegye nagy hívatása elvégzésére,
a népnevelés, nemzeti munka mezején. Gondja volt
az iskolákra s különösen teljes meggyõzõdésbõl,
egész erejével pártfogolta az iskolák
államosítását. Egyházírodalmi
munkássága s közéleti tevékenysége
mindvégig a haladás, a felvilágosodottság
szolgálatában állott s minden munkásságát,
egész életét mély erkölcsi érzés
hatotta át.
Krizának jelentõs költõi érdemei,
költõi sikerei vannak. Széles látókörû
s mint költõ a haladó kor szellemében, megújhodásért
a néphez fordult.[1]
Az egyszerû falusi pap fia a nép között nevelkedvén,
megismerte godolkozása módját, eszejárását,
szokásait, vágyait és reményeit, örömeit
és fájdalmait, nyelvét, költészetét
és hagyományait s így önkéntelen
is ez a világ formálta dalos lelkét.
Kriza megértette, hogy üdítõ forrásra
akadt és már fiatalon, minden mást megelõzve,
gyûjteni kezdte a székely nép költõi
hagyományait. Kész gyûjteménye volt, mikor
a Kisfaludy- Társaság felhívása megjelent.
A mostoha viszonyok megakadályozták a közzétételben.
Igy Erdélyi János a maga nagybecsû gyûjteményével
jóval megelõzte ót. Mégis, mikor a Vadrózsák
(1863) megjelent, országszerte nagy hatást keltettek
s mindmáig mintagyûjteménynek tekintik, becses
tartalmánál, hû (kifejtésben is hû)
feljegyzéseinél és értékes jegyzeteinél
fogva. Azóta állandó s mind mélyrehatóbb
tanulmányok tárgya. Nem ünnepelheti méltóbban
a Kisfaludy- .Társaság Kriza születésének
századik évfordulóját, mint hogy a Vadrózsák-at
új kiadásban tette közzé.
A nyelvészetnek is, a nélkül, hogy igazi szakszerû
nyelvész lett volna, fontos szolgálatokat tett. Hogy
az önkényes, délibábos nyelvészkedésnek
útját állják, rá kellett mutatni
a nyelvtudomány forrásaira, feltárni, hozzáférhetõvé
tenni azokat. Kriza már mint megbizható gyüjtõ
ezeket a törekvéseket szolgálja. Kriza a nép
nyel~ vét kereste fel s tekintette olyan forrásnak,
melybõl bátran meríthetett.
Egész munkásságában mindenütt élet,
üde fuvalom. Mi avult el ezekbõl? Mi itt az ósdi?
Azt mondhatná valaki, hogy Kriza egész életén,
irodalmi és közéleti munkásságán
végig vonul az Istenbe vetett bizodalom, hit, a hazaszeretet,
a családi élet szentsége; hogy õt ideálok
vezették; hogy egész élete, munkássága
erkölcsi alapokon nyúgodott. Ezek pedig elavult dolgok.
Mind csupa ósdiság. Meglehet. De nálunk talán
nem. Erdélyben semmiesetre sem. Sõt én azt hiszem,
soha nem is avulnak el. Vagy ha el, magyar ember meg nem könnyezi,
mert nem lesz, a ki megkönnyezze.
Dr. Versényi György
1. Különben lásd Krizáról írt
tanulmányomat, a Budapesti Szemle,1911 júliusi számában
|
|
|
|
|
|
|
|
|
