|
|
Egyed Ákos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület - Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsvár 2005 |
Köszöntõ!
Történelmi pillanat volt, amikor 2002. november 23-án a Magyar Tudományos
Akadémia elnöksége és köztestületi tagsága nevében Egyed Ákos akadémikussal,
az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökével Kolozsváron aláírtuk azt az
együttmuködési szerzodést, amelynek lényege, hogy a Magyar Tudományos
Akadémia eleget kíván tenni évszázados kötelezettségének, és támogatja
az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Ezáltal nagy elodeink nyomdokába lép,
akik felismerték, hogy Kolozsváron, abban a városban, amelynek fiai
között a magyar kultúrának és tudományosságnak évszázadok óta világhíres
képviseloi vannak, és amelyik mindig és minden körülmények között
ápolta a magyar kultúrát, szükség van egy tudományos központra, a
Magyar Tudományos Akadémia testvérszervezetére. Azt a felismerést
és meggyozodést visszük így tovább, amit legszebben Márai Sándor formált
szavakká: Az ország", a "nép" még nem "haza". A tényekbol az országból,
a népbol akkor lesz csak "haza", ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek:
Nincs más haza, csak az anyanyelv. (Márai Sándor: Napló 1968-1976).
Az erdélyi magyarságnak szüksége van magyar anyanyelvu kultúrára.
Az anyanyelvu tudományosság szervezése vezérelte erdélyi nagyjainkat
már az 1760-as évektol kezdodoen, hogy majd egy évszázad elteltével
lehessen a gondolatot tetté és az álmokat valósággá váltani. A száz
év viszontagsága egy magyar tudós társaság és könyvtár megteremtése
körül, huen jelképezte azt a zaklatott sorsot, amit a magyar nemzet
és ezen belül az erdélyi magyarok megéltek - de álmaikat nem adták
fel. Így a Bod Péter (1760), gróf Batthány Ignác római katolikus erdélyi
püspök (1785), Aranka György (1791), Döbrentei Gábor (1814 - az elso
erdélyi magyar tudományos folyóirat alapítója), Bölöni Farkas Sándor
(1829 - céltudatos múzeumi program kidolgozójaként) által megálmodott
magyar tudományosság csak 1859-ben, Mikó Imre gróf az ügy iránti elkötelezettsége
és áldozatvállalása révén valósulhatott meg. A megvalósuláshoz a száz
év kiválóságainak álmai szükségeltettek építokövekül.
Toldy Ferenc a Magyar Tudós Társaság titoknoka 1856. november 23-án
az akadémia tagjához írt körlevelében alapító tagságra és egyenként
100 Ft támogatásra kérte fel az akadémikusokat. Tájékoztatta a tagságot,
hogy "Erdély a magas Kormány engedélyével végre magyar tudományos
egyesületet nyer. Az ügy élén nagyméltóságú Gróf Mikó Imre Úr O excellenciája
áll." mert az "Erdélyi Muzeumi Egylet" az "összes magyar nemzet köz
ügye" és amely a két testvérhazát köti össze. A Magyar Tudományos
Akadémia 24 tagja írta alá. Köztük báró Eötvös József, Toldy Ferenc,
Czuczor Gergely, Bugát Pál, Kemény Zsigmond, Gethardt Ferenc, Barabás
Miklós.
"Mikó így ír a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának megköszönve
a támogatást, amit " … mint kiskorú testvérnek", adtak és az Egyletet
a pesti Akadémia "testvéri érzelmeibe továbbra is" ajánlja.
1859. október 24-ei dátum van azon a levélen, amelynek címzettje Dessewffy
Emil gróf, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a levél aláírója,
Mikó Imre gróf.
"Azon szeretet, részvét és befolyásnál fogva, mely a két testvérhazát
oly szorosan fuzi össze, (ezt az abszolutizmus korában írja) örömmel
jelentjük a Tekintetes Akadémiának, hogy az "Erdélyi Museum-egylet"
alapszabályai megerosíttetvén, a jövo hó 23-án Kolozsvárott fog tartatni
az elso úgy szólva alapító közgyulés.
Céljaink közt, - írja a gróf -: megmenteni veszni indult régiségeinket,
összegyujteni és kiadni történelmünkre vonatkozó kéziratokat, okleveleket,
ismertetni a természettol annyira megáldott hazánkat természettudományi
tekintetben: íme a czél, hova törekedik a Museum-egylet, s melyet
lassan-lassan elérni remél. Azonban hogy elérhesse, szüksége van mindnyájunk
részvétére. Éppen azért tisztelettel felszólítjuk a Tekintetes Akadémiát,
méltóztassék elso gyulésünket küldötteivel megtisztelni, törekvéseinket
késobb is egész erejével támogatni. A nemzet és hazai tudományosság
közös ügye ez, melynek a Tekintetes Akadémia éppen úgy legméltóbb
képviseloje, mint legtermészetesebb ápolója."
Verbum caro factum est - olvasható a Református Teológia csodálatos
dísztermének ormán. Igen, az ige testté lett, Mikó Imre kérése, szavai
valósággá váltak.
30 évvel az alakuló ünnepi közgyulés után, 1889. június 10-én Mikó
Imrére emlékezve büszkén állapították meg, hogy a kis mustármag izmos
tölggyé növekedett, köszönhetoen az Erdély Széchenyijének nevezett
Mikó grófnak, és az erdélyi magyarságnak lett tudományos központja,
akadémiája. Majd a valóságot a történelem újra álomba kényszerítette,
hogy újabb és újabb tudósaink mentsék a kolozsvári magyar tudományosság
álmait - hogy azok már szinte a legreménytelenebb helyzetbol, a kétségbeesés
perceiben újra valósággá váljanak.
Azt hiszem, Bolyainak teljesen igaza volt, amikor azt mondta: nem
durva erovel, hanem tudással kell kitunnünk. A magyarság számára a
tudás a legfobb kitörési pont, ahogy Trianon után is csak a szellem
muvelése volt az egyedüli lehetosége. Ma, a XXI. században a tudás
különösen fontossá vált, mert minden termék, minden áru értékének
dönto többségét a befektetett szellemi toke adja meg, és nem a nyersanyag
értéke. A határon túl élo magyarságnak is, akár kisebbségi sorban
él, akár nem, egyetlenegy kitörési pontja van, és ez a tudás. Mikó
Imre grófnak annak idején a történelmi alapok, az anyanyelv, a nemzeti
szokások, az erkölcs megorzése volt a célja, ezeket tekintette a magyarság
túlélési lehetoségének. Ma egy dologgal ki kell egészíteni Mikó Imre
gróf elgondolását. Ez a dolog pedig a tudás. A XXI. században egyetlen
képlet uralja a világot: tudás + információ = hatalom. Sajnos, ebbol
a képletbol egyvalami hiányzik, mégpedig az erkölcs. De éppen ez a
mi feladatunk, az Önök feladata, hogy a magyarságot erkölcsre is nevelje.
Mert a természettudományi, a társadalomtudományi gondolkodásmód egyben
erkölcsre is nevel. Hiszen mi is a mi ethoszunk? Az igazságkeresés.
Az igazság érdekében dolgozunk, kutatunk és oktatunk. Ez pedig egyben
erkölcsi magatartást is jelent. Úgy vélem, hogy amikor a Magyar Tudományos
Akadémia úgy határozott, hogy történelmi küldetésének megfeleloen,
Széchenyi István szellemének figyelembevételével támogatja az Erdélyi
Múzeum-Egyesületet, akkor is erkölcsi kötelességének tesz eleget.
Ahogy Mikó Imre gróf írta 1859-ben a Tekintetes Akadémiához címzett
levelében: "A nemzetiség és hazai tudományosság közös ügye ez, melynek
a T. Akadémia éppen úgy legméltóbb képviseloje, mint legtermészetesebb
ápolója".
Az Erdélyi Múzeumi-Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia, a két
testvér intézmény együttmuködése és kapcsolata ma is példaértéku lehet
az európai politika résztvevoi és irányítói számára: fontos a magyar
anyanyelvuek, és hasznos a két szomszédos ország egésze számára is.
Vizi E. Szilveszter
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület -Akadémiai Társaság:
létrejöttérõl, küldetésérõl,
történetérõl
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) a legnagyobb
múlttal rendelkezo akadémiai jellegu erdélyi
magyar tudományos társaság. Létrejötte
annak az intézményteremto közakaratnak volt a
gyümölcse, amely az önálló Erdélyi
Fejedelemség kezdetétol eredeztetheto, akkor azonban
megvalósulását a mostoha viszonyok nem tették
lehetové. Bár megalapítását már
az 1841/42. évi erdélyi országgyulés
elhatározta, csak 1859-ben, Mikó Imre gróf
és a köréje tömörülok kitartó
erofeszítései nyomán alakulhatott meg végre
az erdélyi magyar tudománymuveloket és tudománypártolókat
összefogó civil szervezet, amelyet a közvélemény
Erdély magyar tudományos akadémiájaként
emlegetett - és emleget ma is.
Alakuló közgyulését az Erdélyi
Múzeum-Egyesület 1859. november 23-26. között
tartotta Kolozsvárt. Elnökévé Mikó
Imre (1805-1876) grófot, ·Erdély Széchenyijét·
választották meg, aki elindította az egyesületi
munkát (s hogy az anyagi gondokon is segítsen, az
egyesületnek adományozta kolozsvári kertjét
és kerti házát). Az abszolutizmus körülményei
között Mikó az anyanyelv védelmét
és fejlesztését jelölte meg az EME egyik
legfontosabb feladatának és ezt sohasem tekintette
alku tárgyának. Mikó 1876-ig állt az
Erdélyi Múzeum-Egyesület élén.
Az elfogadott alapszabályzat meghatározta az Egyesület
hármas célját:
· múzeum felállítása és
fenntartása,
· a múzeumi anyag tudományos feldolgozása,
valamint
· a tudomány és kultúra magyar nyelven
való muvelése és terjesztése.
Az EME létrejötte óta élvezte és
élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását
és bizalmát.
Muködése mély nyomokat hagyott a magyar tudománymuvelés
területén. Kiemelkedo tudósai közt olyan
nevek szerepelnek, mint Brassai Sámuel (1797-1897), Szabó
Károly (1824-1890), Kováry László (1819-1907),
Jakab Elek (1820-1897), Márki Sándor (1853-1925),
Balogh Erno (1882-1969), Szádeczky-Kardoss Gyula (1860-1935),
Schneller István (1847-1939), Hogyes Endre (1847-1906), Apáthy
István (1863-1922), György Lajos (1890-1951), Tavaszy
Sándor (1888-1951), Herman Ottó (1845-1912), Pósta
Béla (1862-1919), Kelemen Lajos (1877-1963), Szabó
T. Attila (1906-1987) és a felsorolás hosszan folytatható.
Az idok folyamán az Egyesület több mint 40 tagját
választotta soraiba a Magyar Tudományos Akadémia.
Kiadványai könyvtárnyi tudományos irodalmat
tesznek ki, amely az egyetemes magyar tudományosságot
maradandó értékekkel gazdagítja. Ennek
elismeréseként az EME 2002-ben Magyar Örökség
Díjat kapott.
Fennállásának már elso évtizedében
nagy értéku tudományos gyujteményt létesített
az Egyesület, amelynek alapját gróf Kemény
József (1795-1855) és gróf Kemény Sámuel
(? - 1861) vetette meg. Könyvtára, kézirattára,
érem- és régiséggyujteménye,
természettani gyujteménye s levéltára
becses része Erdély történelmi örökségének
és természeti kincseinek.
A múzeumi anyag rendezésével párhuzamosan
elkezdodött a tudományos munka és kialakultak
ennek muhelyei, a Szakosztályok. Az EME gyujteményei
és a keretében dolgozó tudósok eredményei
dönto módon járultak hozzá ahhoz, hogy
az egymással versengo városok közül éppen
Kolozsvárt hozza létre a magyar kormány 1872-ben
az ország második tudományegyetemét
(Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem,
majd késobb Ferenc József Tudományegyetem).
Nem véletlen, hogy e két intézmény példás
együttmuködést alakított ki: az EME gyujteményeit
a magyar állam által folyósított meghatározott
összegért, tulajdonjoga fenntartásával,
a Tudományegyetem használatába bocsátotta.
Aztán 1894-ben a Mikó-kertet is átadta egyetemi
klinikák építésére.
Bár voltak idonként megtorpanásai, általában
az 1919-es fohatalom-változásig az Erdélyi
Múzeum-Egyesület folyamatosan szolgálta a megalakulásakor
kituzött feladatait.
A fohatalom-változás azonban az Egyesületet több
vonatkozásban is súlyos helyzet elé állította.
Csak sokévi küzdelem után sikerült a román
államtól a muködési engedélyt megszerezni;
elmaradt az anyagi támogatás is, mert az EME tudományos
gyujteményeinek használatáért járó
bérleti díjat sem a román állam, sem
a magyar egyetem helyét elfoglaló román egyetem
nem volt hajlandó folyósítani. A román
állami és egyetemi intézmények a következo
EME vagyont vették át: 120 000 kötetes könyvtárát,
az alapítás óta gyujtött gazdag, családi
és intézményi letéteket tartalmazó
levéltárát, a 35 000 darabból álló
régiségtárát, több mint 20 000
darabot számláló éremgyujteményét,
1554 darabot kitevo néprajzi anyagát, a 64 839 tételt
magában foglaló állattani tárát,
a még gazdagabb növénygyujteményt és
a 73 227 darabra rugó ásvány- és földtani
gyujteményt. Ez volt akkor Erdélyben a legnagyobb
tudományos gyujtemény, amelyet az EME alapítása
óta, nagyrészt az erdélyi magyarság
áldozatkészségére alapozva, kitartó
munkával gyujtött össze. A román állami
hatóságokkal nem sikerült ugyan egyezségre
jutni a tárak helyzetérol, de azok biztonságát
s kezelésük szakszeruségét a román
egyetemi tanárok egy-két kivétellel igyekeztek
fenntartani. Az EME vezetoségét semmilyen nehézség
nem tántoríthatta el attól, hogy megvédje
az Egyesület önállóságát s
ragaszkodjék jogos tulajdonaihoz. Emellett gyakorolta a tárak
feletti ellenorzési jogát.
Sokat segített az Egyesület anyagi gondjain Wass Ottilia
(1829-1917) grófno azzal, hogy Kolozsvár foterén
álló bérházát az EMÉ-nek
adományozta, s így szerény, de biztos anyagi
eszközökhöz juttatta az intézményt.
Egyébként rövidesen bebizonyosodott, hogy az
EMÉ-re a hatalomváltozás után még
nagyobb szükség van, mint korábban, mert a magyar
egyetem megszuntével ·az erdélyi tudományos
élet folytonosságát ez az intézmény
biztosította· - olvashatjuk Szabó T. Attila professzor
rövid történeti összefoglalásában.
Bár az 1920-1930-as évtizedet az állammal és
hatóságokkal az Egyesület fennmaradásáért
folytatott küzdelem jellemezte, a tudományos és
népszerusíto munka is beindult, aztán 1930-tól
rendszeressé is vált. Fontos szerepet töltöttek
be az évente megtartott vándorgyulések.
A második világháború után az
EME ismét az újrakezdés nehézségeivel
volt kénytelen szembenézni, de a munkát sikerült
újraindítani. 1947-tol azonban - koholt vádakkal
- támadás indult ellene, míglen 1950-ben a
kommunista diktatúra - más erdélyi magyar intézményekkel
együtt (Erdélyi Magyar Közmuvelodési Egyesület,
Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, Erdélyi
Kárpát-Egyesület) - felfüggesztette muködését,
gyujteményeit pedig törvénytelenül elvették
és állami intézmények kezelésébe
kerültek.
Közel negyvenéves kényszerszünet szakította
meg az EME munkáját, de tagjai megorizték szellemét,
s egyéni muhelyekben folytatták a munkát, majd
az 1989-es változások adta lehetoséget kihasználva
1990-ben újjáalakították az Egyesületet.
Azóta jogi személyként a korábbi alapszabályok
szerint, jogfolytonosságát fenntartva folytatja tevékenységét.
A jogfolytonosság bizonyságának tudatával
az EME vezetosége többször kifejezte tulajdonosi
igényét gyujteményei s épületei
iránt. A Wass Ottilia-féle kolozsvári házát,
amelynek telekkönyvében változatlanul tulajdonosa
volt, 1998-ban a román kormány sürgosségi
rendelettel visszaítélte az EMÉ-nek, gyakorlatilag
azonban semmi nem történt a birtokba való helyezése
érdekében. Noha a gyujtemények dolgában
sem tapasztalható kedvezo változás, az Egyesület
mégsem mondhat le sem vagyonáról, sem önállóságáról.
A gyujtemények tulajdonjogának visszaszerzését
az elnökség továbbra is feladatának tekinti.
A kétségkívül fennálló számos
- foleg anyagi természetu - akadály ellenére
az EMÉ-nek sikerült megtalálnia funkcióját
az 1989 utáni helyzetben. Ezekrol írta Jakó
Zsigmond professzor, az Egyesület elnöke az 1990-es újjászervezés
alkalmából: ·Mi az erdélyi magyarságot
mindig a magyar nemzet, muveltségét pedig az egyetemes
magyar muveltség szerves részének tekintettük
és tekintjük ezután is. Tudományos munkánkat
azonban mindig úgy végeztük és ezután
is úgy kívánjuk végezni, hogy annak
ne csupán az erdélyi és az egyetemes magyar,
hanem az ország, Románia, a román és
az egyetemes tudományosság szintén hasznát
láthassa. Valljuk a nemzetek közötti együttmuködés
nélkülözhetetlenségét és kölcsönösen
hasznos voltát a tudományos munkában. Készek
vagyunk intézményes formában vagy egyénileg
a legteljesebb együttmuködésre mindenkivel, aki
egyenrangú félként kezeli tudományosságunkat
és igényt tart közremuködésünkre.·
Az újrakezdés óta eltelt idoben az EME a legjobb
hagyományait folytatva, a tudományos társadalom
igényei szerint igyekszik megújulni mind szerkezeti
felépítésében, mind a tudománymuvelésben.
Az EME helyzetérõl, szervezeti felépítésérõl
és tudománypolitikájáról
Az EME sajátos, egyedi szervezeti felépítésu
Egyesület, amelyet az erdélyi magyarság helyzete
alakított ki. Integráló keretintézményként
muködik, ugyanakkor saját kutatócsoportjai vannak,
és szolgáltató jellegu tudományos könyvtárakat
is fenntart.
Az Egyesületnek a 2005-ös kimutatások szerint 1532
rendes, 102 alapító és 95 pártoló
tagja volt. Köztük 16 akadémiai, tiszteleti és
külso tagot, mintegy 200 tudományos doktort és
több mint 700 orvosdoktort tart nyilván. Egyesületünk
köréhez tartozik több mint 2800 egyetemi hallgató.
Az EME tehát a legátfogóbb erdélyi tudományos
köztestület, de távol áll tole a monopolhelyzetre
való törekvés, ehelyett szoros együttmuködést
kíván létesíteni más hazai és
külföldi tudományos muhelyekkel.
Az EME irányító testületei a következok:
· Közgyulés
· Választmány
· Elnökség
A Közgyulés évente egyszer tartja ülését,
az év elso negyedében, jobbára márciusban.
Megvitatja és elfogadja az elnök, a fotitkár
és a pénzügyi tanácsos beszámolóját,
jóváhagyja az új költségvetést,
a Választmány határozatait, kijelöli az
új feladatokat, határoz személyi változásokról:
négyévente megerosíti vagy megújítja
az elnökséget és a választmányt,
elnököt szintén négyévente, titkos
szavazással választ. A Közgyulést az EME
tagjai alkotják.
Az Elnökség tagjai: elnök, két alelnök,
fotitkár, pénzügyi tanácsos, jogtanácsos,
pénzügyi ellenor, titkár, valamint a szakosztályok
elnökei. Az elnökséget közgyulés választja,
és bízza meg az egyesület vezetésével
négyéves ciklusra.
A Választmány 21 tagból áll s arányosan
oszlik meg a szakosztályok között tagjainak egyharmadát
évenként kicseréli.
Az EME legfontosabb tudományos muhelyei a szakosztályok.
Jelenleg hét szakosztály muködik:
I. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi
Szakosztály (572 taggal)
II. Természettudományi Szakosztály (160 taggal)
III. Orvos- és Gyógyszerészettudományi
Szakosztály (1039 taggal)
IV. Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi
Szakosztály (52 taggal)
V. Muszaki Tudományok Szakosztálya (134 taggal)
VI. Matematikai és Informatikai Szakosztály (67 taggal)
VII. Agrártudományi Szakosztály (35 taggal)
A Szakosztályokat választott elnökök vezetik.
Az Orvos- és Gyógyszerészettudományi
Szakosztály Marosvásárhelyt, a többi Kolozsvárt
muködik. A Szakosztályok éves munkatervet állítanak
össze s évente egy vagy több tudományos
konferenciát szerveznek, havonként eloadó üléseket
tartanak. Feladatuk az egyetemi hallgatók tudományos
igyekezetének segítése, kutató csoportok
alakítása is.
A Szakosztályok tagjai - a belso munkatársak és
a nyugdíjasok kivételével - foállásban
különbözo intézmények munkatársai.
A megújuló EME törekvéseinek egyike volt
a Muszaki Tudományok Szakosztályának létesítése,
ez a legfiatalabb szakosztály, az újjáalakulás
(1990) után jött létre. A Muszaki Tudományok
Szakosztálya a tudományos munka mellett gondoskodik
a kutatómuhelyek modern technikai felszerelésérol
is. 2004-ben alakult meg a Matematikai és Informatikai Szakosztály,
amely a legújabb tudományos törekvések
jegyében fejti ki tevékenységét. 2005-ben
létrejött az Agrártudományok Szakosztálya
is. Egyesületünkben tehát helyet kapnak a természettudományok,
élettudományok is.
Jelentos újítást kezdeményezett az Egyesület
Benko Samu elnöksége alatt azzal, hogy foállású
kutatókból saját keretében kutatócsoportokat
hozott létre. Most van folyamatban a kutatócsoportok
Tudományos Intézetté való szervezése.
A kutatócsoportok az EME stratégiai tervében
szereplo alapkutatásokat végzik. Jelenleg négy
saját kutatócsoport van 12 belso munkatárssal.
Fo feladataik:
· az Erdélyi Magyar Szótörténeti
Tár szerkesztése,
· a középkori s kora újkori, valamint legújabb
kori történeti források feltárása
(a legkorábbi okleveles anyag, királyi könyvek,
hiteleshelyek és különbözo más intézmények
forrásai),
· alkalmazott informatikai kutatások
· régió kutatások
· a következo években az EME különös
hangsúlyt helyez megalapításának közelgo
150. évfordulójának elokészítésére.
Ennek során tanulmányok és monográfiák
elkészítését tervezzük az EME hozzájárulásáról
a magyar tudomány fejlesztéséhez.
· stratégiai terveink közt szerepel a regionális
kutatások megszervezése. Célunk az, hogy mintegy
tizenöt év alatt elkészítsük Erdély
történeti régióinak monográfiáit
interdiszciplináris módszerrel. Ezt a projektet az
MTA egyes intézeteivel szoros együttmuködésben
tudja az EME felvállalni.
Az EME keretintézménye három olyan kutatócsoportnak
is helyet ad, amelyeket az Arany János Közalapítvány
támogatását élvezo ösztöndíjasok
alkotják:
· a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztocsoportja
(3 ösztöndíjas),
· a Mezoség növényvilágát
kutató csoport (2 ösztöndíjas) és
· az Aranka György írásbeli hagyatékát
feltáró csoport (6 ösztöndíjas).
A fiatal kutatókból álló csoportok munkáját
kiemelkedo tudományos eredményeket elért professzorok
irányítják. Az EME ezáltal hozzájárul
a tudományos utánpótlás neveléséhez.
Ugyanezt a célt szolgálja az EME négy, összesen
mintegy 80.000 kötetet tároló könyvtára,
amelyet az elkobzott könyvtár pótlására
hozott létre. Ezek muködését hat könyvtáros
biztosítja. Könyvállományát az
Egyesület - az újraalakulás óta - vásárlások
és adományok révén szerezte be, különös
gondot fordítva az új kiadványok megszerzésére.
A Jordáky Lajosné adományaként keletkezett
"Jordáky-könyvtár" a humán tudományok
könyveit, a Lakatos utcai könyvtár elsosorban a
történettudományi könyveket gyujti, a természettudományi
és muszaki könyvtárat. 2005-ben megújítottuk
a folyóirat-olvasó termünket a központi
épületünkben.
Jelentos az EME újonnan kialakított kézirattára,
valamint a hasonmásgyujteménye s fényképtára.
A kézirattár orzi egyebek közt Szabó T.
Attila, Bözödi György, Kós Károly,
Jordáky Lajos, Imreh István kézirati hagyatékát
(vagy azok egy részét). Az EME folyamatosan gyarapodó
adatbázisa az erdélyi magyar tudós társadalom
adatait, Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak
elektronikus feldolgozását, az Erdélyi Magyar
Szótörténeti Tár Szabó T. Attila
által gyujtött több mint egy millió darabból
alló cédulagyujteményét tartalmazza.
2002-ben együttmuködési megállapodás
jött létre nyolc kolozsvári könyvtár
között egy virtuális könyvtár létrehozására.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi
Magyar Muszaki Társaság, a Szabó T. Attila
Nyelvi Intézet, a Heltai Gáspár Könyvtári
Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság,
az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja,
a Romániai Magyar Közgazdasági Társaság,
a Sapientia Kutatási Programok Intézete képviseloi
vállalták, hogy közgyujteményeiket elektronikus
formában feldolgozzák és a Kolozsvári
Virtuális Könyvtár rendelkezésére
bocsátják.
Ahhoz, hogy a tudományos kutatás naprakész
lehessen, létrehoztunk a központi székházunkban
egy számítógépes hálózati
rendszert, mely internet kapcsolattal is rendelkezik. Ennek fontos
mozzanata, hogy az EME kutatói, valamint tagjai számára
2004-tol biztosított az Elektronikus Információs
Szolgáltatáshoz (EISZ) való hozzáférés.
A több ezer tudományos szakmai folyóirat, illetve
elektronikus kiadványokhoz való hozzáférés
(kutatói adatbázis) jelentosen segítheti az
intézményben folyó tudományos és
kutatói munkát
Az EME szerkezetének fontos része a könyvkiadás.
Az Egyesület évente átlagban 8-10 tudományos
kötetet jelentet meg egymaga vagy más kiadókkal
közösen. Ezek között az Erdélyi Magyar
Szótörténeti Tár megfelelo kötetei,
a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár,
az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi
Történelmi Adatok s jelentos irodalom-, társadalom-,
történet-, természet- és orvostudományi
kiadványok szerepelnek. Rendszeresen megjelennek az EME szakfolyóiratai:
az Erdélyi Múzeum (1874 óta), a Múzeumi
Füzetek, a Muszaki Tudományos Füzetek és
az Orvostudományi Közlemények.
Az EME kiadványai a tudományos eredmények közlése
mellett a magyar tudományos nyelv fenntartásának
és fejlesztésének nem csökkeno fontosságú
nemzeti feladatát szolgálják, ez az erdélyi
magyarság jövoje szempontjából is létfontossággal
bír.
Az Egyesület országos intézmény: hozzátartoznak
a különbözo erdélyi városokban alakult
fiókszervezetek. Ilyen helyi fiókok szervezodtek Nagyváradon,
Zilahon, Szilágysomlyón, Szatmáron, Marosvásárhelyt,
Gyergyószentmiklóson, megalakulóban van a fiókszervezet
Baróton és Sepsiszentgyörgyön. Ezek autonóm
egyesületek, s feladatuk a helyi s környékbeli
magyar tudományos törekvések összefogása.
Az EME évenkénti vándorgyuléseit a fiókegyesületekkel
közösen szervezi. Ezeken általában magyarországi
kutatókat is szerepeltetnek.
Intézményesített szokássá vált
tudományos konferenciák szervezése. A már
említett szakosztályi értekezletek mellett
az Egyesület a történelmi évfordulók
alkalmából rendez egyedül vagy más intézményekkel
közös konferenciát. 2002-ben elso ízben
tartotta meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben címu
konferenciát, amelyre azóta az EME megalakulásának
évfordulóján (november 23.) vagy akörül
évente sor kerül. Ez a nagy rendezvény alkalmas
fórumot teremt az EME integrációs szerepének
betöltésére, amennyiben biztosítani kívánja
a hazai és magyarországi tudományos muhelyek
részvételét és közös gondolkodását
az egyetemes magyar tudományosság jövojérol.
A 2002. évi konferencián a Magyar Tudományos
Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület
közötti együttmuködési nyilatkozatot
írt alá az MTA elnöke, Vízi E. Szilveszter,
aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt
és Egyed Ákos, az EME elnöke. Az MTA Magyar Tudományosság
Külföldön Elnöki Bizottsága nyomon követi
az EME munkásságát, s intézményei
által segíti bekapcsolódását
a magyarországi akadémiai munkába. Az EME mindenkori
elnöke tagja az MTA Magyar Tudományosság Külföldön
Elnöki Bizottságának.
Az EME tudománypolitikája ezután sem hagyja
figyelmen kívül a román tudományossággal
való kapcsolatok erosítését abból
a meggyozodésbol kiindulva, hogy az hasznos lehet mindkét
fél részére. Hasonlóan gondolkodik a
német/szász kutatómuhelyekkel való együttmuködésrol
is.
Az EME megnövekedett feladatainak eredményesebb teljesítése
érdekében az utóbbi idoben belso átalakításokat
hajtott végre. Megalakította az Akadémiai Testületét,
amelyben részt vesznek az MTA erdélyi külso tagjai,
valamint a Román Akadémia magyar tagjai. Az Akadémiai
Testületben helyet kapnak az MTA erdélyi köztestületi
tagjainak a képviseloi is. Az említett Testület
az EME vezetoségének tanácsadó szerveként
muködik, ugyanakkor alkalomszeruen állást foglal
a romániai erdélyi magyar tudományosság
és kultúra egyes kérdéseiben.
A tudományos munka jobb megszervezése és ellenorzése
teszi szükségessé az EME Kutatóintézete
szervezését az eddigi kutatócsoportok által.
A Kutatóintézet szervezését a 2005.
évi Közgyulés egy ezután alakítandó
Tudományos Tanácsra bízta.
A belso átszervezés részeként alakult
meg a Kéziratkezelo és Könyvkiadó Bizottság,
valamint a Könyvtári Bizottság.
Az EMÉ-nek 1990-tol különbözo magyarországi
forrásokból, elsosorban pályázati úton
sikerült eloteremtenie az újjászervezés
és a fejlesztés legszükségesebb pénzügyi
fedezetét. A Budapesten székelo Gróf Mikó
Imre Közalapítvány, az Illyés Közalapítvány,
az Arany János Közalapítvány, az Apáczai
Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram
és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
biztosította a nélkülözhetetlen anyagi támogatást.
Három alkalommal támogatást kaptunk az MTA
elnökétol. Egyesületünk idonként kisebb
fokú céltámogatásban részesült
a romániai Communitas Alapítványtól
is.
Az EME eloreláthatóan ezután is csak akkor
végezhet hasznos munkát, ha a fenntartásához
és fejlesztéséhez szükséges támogatásban
fog részesülni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület
fennmaradása az Európai Unióhoz való
csatlakozás küszöbén kétszeresen
is indokolt: egyrészt, hogy egyik fo ápolója
és fejlesztoje legyen az erdélyi történeti
örökség egyetemes és nemzeti értékeinek
- erre a múltja is kötelezi -, másrészt,
hogy eredményeivel hozzájárulhasson az erdélyi
magyar tudományosság folyamatos haladásához.
|
|
|
|
|
|
|
|