Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) a legnagyobb múlttal rendelkezo akadémiai jellegu erdélyi magyar tudományos társaság. Létrejötte annak az intézményteremto közakaratnak volt a gyümölcse, amely az önálló Erdélyi Fejedelemség kezdetétol eredeztetheto, akkor azonban megvalósulását a mostoha viszonyok nem tették lehetové. Bár megalapítását már az 1841/42. évi erdélyi országgyulés elhatározta, csak 1859-ben, Mikó Imre gróf és a köréje tömörülok kitartó erofeszítései nyomán alakulhatott meg végre az erdélyi magyar tudománymuveloket és tudománypártolókat összefogó civil szervezet, amelyet a közvélemény Erdély magyar tudományos akadémiájaként emlegetett - és emleget ma is.
Alakuló közgyulését az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. november 23-26. között tartotta Kolozsvárt. Elnökévé Mikó Imre (1805-1876) grófot, ·Erdély Széchenyijét· választották meg, aki elindította az egyesületi munkát (s hogy az anyagi gondokon is segítsen, az egyesületnek adományozta kolozsvári kertjét és kerti házát). Az abszolutizmus körülményei között Mikó az anyanyelv védelmét és fejlesztését jelölte meg az EME egyik legfontosabb feladatának és ezt sohasem tekintette alku tárgyának. Mikó 1876-ig állt az Erdélyi Múzeum-Egyesület élén. Az elfogadott alapszabályzat meghatározta az Egyesület hármas célját:
· múzeum felállítása és fenntartása,
· a múzeumi anyag tudományos feldolgozása, valamint
· a tudomány és kultúra magyar nyelven való muvelése és terjesztése.

Az EME létrejötte óta élvezte és élvezi a Magyar Tudományos Akadémia támogatását és bizalmát.
Muködése mély nyomokat hagyott a magyar tudománymuvelés területén. Kiemelkedo tudósai közt olyan nevek szerepelnek, mint Brassai Sámuel (1797-1897), Szabó Károly (1824-1890), Kováry László (1819-1907), Jakab Elek (1820-1897), Márki Sándor (1853-1925), Balogh Erno (1882-1969), Szádeczky-Kardoss Gyula (1860-1935), Schneller István (1847-1939), Hogyes Endre (1847-1906), Apáthy István (1863-1922), György Lajos (1890-1951), Tavaszy Sándor (1888-1951), Herman Ottó (1845-1912), Pósta Béla (1862-1919), Kelemen Lajos (1877-1963), Szabó T. Attila (1906-1987) és a felsorolás hosszan folytatható. Az idok folyamán az Egyesület több mint 40 tagját választotta soraiba a Magyar Tudományos Akadémia.
Kiadványai könyvtárnyi tudományos irodalmat tesznek ki, amely az egyetemes magyar tudományosságot maradandó értékekkel gazdagítja. Ennek elismeréseként az EME 2002-ben Magyar Örökség Díjat kapott.
Fennállásának már elso évtizedében nagy értéku tudományos gyujteményt létesített az Egyesület, amelynek alapját gróf Kemény József (1795-1855) és gróf Kemény Sámuel (? - 1861) vetette meg. Könyvtára, kézirattára, érem- és régiséggyujteménye, természettani gyujteménye s levéltára becses része Erdély történelmi örökségének és természeti kincseinek.
A múzeumi anyag rendezésével párhuzamosan elkezdodött a tudományos munka és kialakultak ennek muhelyei, a Szakosztályok. Az EME gyujteményei és a keretében dolgozó tudósok eredményei dönto módon járultak hozzá ahhoz, hogy az egymással versengo városok közül éppen Kolozsvárt hozza létre a magyar kormány 1872-ben az ország második tudományegyetemét (Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem, majd késobb Ferenc József Tudományegyetem). Nem véletlen, hogy e két intézmény példás együttmuködést alakított ki: az EME gyujteményeit a magyar állam által folyósított meghatározott összegért, tulajdonjoga fenntartásával, a Tudományegyetem használatába bocsátotta. Aztán 1894-ben a Mikó-kertet is átadta egyetemi klinikák építésére.
Bár voltak idonként megtorpanásai, általában az 1919-es fohatalom-változásig az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyamatosan szolgálta a megalakulásakor kituzött feladatait.
A fohatalom-változás azonban az Egyesületet több vonatkozásban is súlyos helyzet elé állította. Csak sokévi küzdelem után sikerült a román államtól a muködési engedélyt megszerezni; elmaradt az anyagi támogatás is, mert az EME tudományos gyujteményeinek használatáért járó bérleti díjat sem a román állam, sem a magyar egyetem helyét elfoglaló román egyetem nem volt hajlandó folyósítani. A román állami és egyetemi intézmények a következo EME vagyont vették át: 120 000 kötetes könyvtárát, az alapítás óta gyujtött gazdag, családi és intézményi letéteket tartalmazó levéltárát, a 35 000 darabból álló régiségtárát, több mint 20 000 darabot számláló éremgyujteményét, 1554 darabot kitevo néprajzi anyagát, a 64 839 tételt magában foglaló állattani tárát, a még gazdagabb növénygyujteményt és a 73 227 darabra rugó ásvány- és földtani gyujteményt. Ez volt akkor Erdélyben a legnagyobb tudományos gyujtemény, amelyet az EME alapítása óta, nagyrészt az erdélyi magyarság áldozatkészségére alapozva, kitartó munkával gyujtött össze. A román állami hatóságokkal nem sikerült ugyan egyezségre jutni a tárak helyzetérol, de azok biztonságát s kezelésük szakszeruségét a román egyetemi tanárok egy-két kivétellel igyekeztek fenntartani. Az EME vezetoségét semmilyen nehézség nem tántoríthatta el attól, hogy megvédje az Egyesület önállóságát s ragaszkodjék jogos tulajdonaihoz. Emellett gyakorolta a tárak feletti ellenorzési jogát.
Sokat segített az Egyesület anyagi gondjain Wass Ottilia (1829-1917) grófno azzal, hogy Kolozsvár foterén álló bérházát az EMÉ-nek adományozta, s így szerény, de biztos anyagi eszközökhöz juttatta az intézményt. Egyébként rövidesen bebizonyosodott, hogy az EMÉ-re a hatalomváltozás után még nagyobb szükség van, mint korábban, mert a magyar egyetem megszuntével ·az erdélyi tudományos élet folytonosságát ez az intézmény biztosította· - olvashatjuk Szabó T. Attila professzor rövid történeti összefoglalásában. Bár az 1920-1930-as évtizedet az állammal és hatóságokkal az Egyesület fennmaradásáért folytatott küzdelem jellemezte, a tudományos és népszerusíto munka is beindult, aztán 1930-tól rendszeressé is vált. Fontos szerepet töltöttek be az évente megtartott vándorgyulések.
A második világháború után az EME ismét az újrakezdés nehézségeivel volt kénytelen szembenézni, de a munkát sikerült újraindítani. 1947-tol azonban - koholt vádakkal - támadás indult ellene, míglen 1950-ben a kommunista diktatúra - más erdélyi magyar intézményekkel együtt (Erdélyi Magyar Közmuvelodési Egyesület, Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, Erdélyi Kárpát-Egyesület) - felfüggesztette muködését, gyujteményeit pedig törvénytelenül elvették és állami intézmények kezelésébe kerültek.
Közel negyvenéves kényszerszünet szakította meg az EME munkáját, de tagjai megorizték szellemét, s egyéni muhelyekben folytatták a munkát, majd az 1989-es változások adta lehetoséget kihasználva 1990-ben újjáalakították az Egyesületet. Azóta jogi személyként a korábbi alapszabályok szerint, jogfolytonosságát fenntartva folytatja tevékenységét.
A jogfolytonosság bizonyságának tudatával az EME vezetosége többször kifejezte tulajdonosi igényét gyujteményei s épületei iránt. A Wass Ottilia-féle kolozsvári házát, amelynek telekkönyvében változatlanul tulajdonosa volt, 1998-ban a román kormány sürgosségi rendelettel visszaítélte az EMÉ-nek, gyakorlatilag azonban semmi nem történt a birtokba való helyezése érdekében. Noha a gyujtemények dolgában sem tapasztalható kedvezo változás, az Egyesület mégsem mondhat le sem vagyonáról, sem önállóságáról. A gyujtemények tulajdonjogának visszaszerzését az elnökség továbbra is feladatának tekinti.
A kétségkívül fennálló számos - foleg anyagi természetu - akadály ellenére az EMÉ-nek sikerült megtalálnia funkcióját az 1989 utáni helyzetben. Ezekrol írta Jakó Zsigmond professzor, az Egyesület elnöke az 1990-es újjászervezés alkalmából: ·Mi az erdélyi magyarságot mindig a magyar nemzet, muveltségét pedig az egyetemes magyar muveltség szerves részének tekintettük és tekintjük ezután is. Tudományos munkánkat azonban mindig úgy végeztük és ezután is úgy kívánjuk végezni, hogy annak ne csupán az erdélyi és az egyetemes magyar, hanem az ország, Románia, a román és az egyetemes tudományosság szintén hasznát láthassa. Valljuk a nemzetek közötti együttmuködés nélkülözhetetlenségét és kölcsönösen hasznos voltát a tudományos munkában. Készek vagyunk intézményes formában vagy egyénileg a legteljesebb együttmuködésre mindenkivel, aki egyenrangú félként kezeli tudományosságunkat és igényt tart közremuködésünkre.·
Az újrakezdés óta eltelt idoben az EME a legjobb hagyományait folytatva, a tudományos társadalom igényei szerint igyekszik megújulni mind szerkezeti felépítésében, mind a tudománymuvelésben.

Az EME helyzetérõl, szervezeti felépítésérõl és tudománypolitikájáról

Az EME sajátos, egyedi szervezeti felépítésu Egyesület, amelyet az erdélyi magyarság helyzete alakított ki. Integráló keretintézményként muködik, ugyanakkor saját kutatócsoportjai vannak, és szolgáltató jellegu tudományos könyvtárakat is fenntart.
Az Egyesületnek a 2005-ös kimutatások szerint 1532 rendes, 102 alapító és 95 pártoló tagja volt. Köztük 16 akadémiai, tiszteleti és külso tagot, mintegy 200 tudományos doktort és több mint 700 orvosdoktort tart nyilván. Egyesületünk köréhez tartozik több mint 2800 egyetemi hallgató. Az EME tehát a legátfogóbb erdélyi tudományos köztestület, de távol áll tole a monopolhelyzetre való törekvés, ehelyett szoros együttmuködést kíván létesíteni más hazai és külföldi tudományos muhelyekkel.
Az EME irányító testületei a következok:
· Közgyulés
· Választmány
· Elnökség
A Közgyulés évente egyszer tartja ülését, az év elso negyedében, jobbára márciusban. Megvitatja és elfogadja az elnök, a fotitkár és a pénzügyi tanácsos beszámolóját, jóváhagyja az új költségvetést, a Választmány határozatait, kijelöli az új feladatokat, határoz személyi változásokról: négyévente megerosíti vagy megújítja az elnökséget és a választmányt, elnököt szintén négyévente, titkos szavazással választ. A Közgyulést az EME tagjai alkotják.
Az Elnökség tagjai: elnök, két alelnök, fotitkár, pénzügyi tanácsos, jogtanácsos, pénzügyi ellenor, titkár, valamint a szakosztályok elnökei. Az elnökséget közgyulés választja, és bízza meg az egyesület vezetésével négyéves ciklusra.
A Választmány 21 tagból áll s arányosan oszlik meg a szakosztályok között tagjainak egyharmadát évenként kicseréli.
Az EME legfontosabb tudományos muhelyei a szakosztályok. Jelenleg hét szakosztály muködik:
I. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály (572 taggal)
II. Természettudományi Szakosztály (160 taggal)
III. Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály (1039 taggal)
IV. Jog-, Közgazdaság-, és Társadalomtudományi Szakosztály (52 taggal)
V. Muszaki Tudományok Szakosztálya (134 taggal)
VI. Matematikai és Informatikai Szakosztály (67 taggal)
VII. Agrártudományi Szakosztály (35 taggal)
A Szakosztályokat választott elnökök vezetik. Az Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály Marosvásárhelyt, a többi Kolozsvárt muködik. A Szakosztályok éves munkatervet állítanak össze s évente egy vagy több tudományos konferenciát szerveznek, havonként eloadó üléseket tartanak. Feladatuk az egyetemi hallgatók tudományos igyekezetének segítése, kutató csoportok alakítása is.
A Szakosztályok tagjai - a belso munkatársak és a nyugdíjasok kivételével - foállásban különbözo intézmények munkatársai.
A megújuló EME törekvéseinek egyike volt a Muszaki Tudományok Szakosztályának létesítése, ez a legfiatalabb szakosztály, az újjáalakulás (1990) után jött létre. A Muszaki Tudományok Szakosztálya a tudományos munka mellett gondoskodik a kutatómuhelyek modern technikai felszerelésérol is. 2004-ben alakult meg a Matematikai és Informatikai Szakosztály, amely a legújabb tudományos törekvések jegyében fejti ki tevékenységét. 2005-ben létrejött az Agrártudományok Szakosztálya is. Egyesületünkben tehát helyet kapnak a természettudományok, élettudományok is.
Jelentos újítást kezdeményezett az Egyesület Benko Samu elnöksége alatt azzal, hogy foállású kutatókból saját keretében kutatócsoportokat hozott létre. Most van folyamatban a kutatócsoportok Tudományos Intézetté való szervezése. A kutatócsoportok az EME stratégiai tervében szereplo alapkutatásokat végzik. Jelenleg négy saját kutatócsoport van 12 belso munkatárssal.
Fo feladataik:
· az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztése,
· a középkori s kora újkori, valamint legújabb kori történeti források feltárása (a legkorábbi okleveles anyag, királyi könyvek, hiteleshelyek és különbözo más intézmények forrásai),
· alkalmazott informatikai kutatások
· régió kutatások
· a következo években az EME különös hangsúlyt helyez megalapításának közelgo 150. évfordulójának elokészítésére. Ennek során tanulmányok és monográfiák elkészítését tervezzük az EME hozzájárulásáról a magyar tudomány fejlesztéséhez.
· stratégiai terveink közt szerepel a regionális kutatások megszervezése. Célunk az, hogy mintegy tizenöt év alatt elkészítsük Erdély történeti régióinak monográfiáit interdiszciplináris módszerrel. Ezt a projektet az MTA egyes intézeteivel szoros együttmuködésben tudja az EME felvállalni.
Az EME keretintézménye három olyan kutatócsoportnak is helyet ad, amelyeket az Arany János Közalapítvány támogatását élvezo ösztöndíjasok alkotják:
· a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztocsoportja (3 ösztöndíjas),
· a Mezoség növényvilágát kutató csoport (2 ösztöndíjas) és
· az Aranka György írásbeli hagyatékát feltáró csoport (6 ösztöndíjas).
A fiatal kutatókból álló csoportok munkáját kiemelkedo tudományos eredményeket elért professzorok irányítják. Az EME ezáltal hozzájárul a tudományos utánpótlás neveléséhez.
Ugyanezt a célt szolgálja az EME négy, összesen mintegy 80.000 kötetet tároló könyvtára, amelyet az elkobzott könyvtár pótlására hozott létre. Ezek muködését hat könyvtáros biztosítja. Könyvállományát az Egyesület - az újraalakulás óta - vásárlások és adományok révén szerezte be, különös gondot fordítva az új kiadványok megszerzésére. A Jordáky Lajosné adományaként keletkezett "Jordáky-könyvtár" a humán tudományok könyveit, a Lakatos utcai könyvtár elsosorban a történettudományi könyveket gyujti, a természettudományi és muszaki könyvtárat. 2005-ben megújítottuk a folyóirat-olvasó termünket a központi épületünkben.
Jelentos az EME újonnan kialakított kézirattára, valamint a hasonmásgyujteménye s fényképtára. A kézirattár orzi egyebek közt Szabó T. Attila, Bözödi György, Kós Károly, Jordáky Lajos, Imreh István kézirati hagyatékát (vagy azok egy részét). Az EME folyamatosan gyarapodó adatbázisa az erdélyi magyar tudós társadalom adatait, Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak elektronikus feldolgozását, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár Szabó T. Attila által gyujtött több mint egy millió darabból alló cédulagyujteményét tartalmazza.
2002-ben együttmuködési megállapodás jött létre nyolc kolozsvári könyvtár között egy virtuális könyvtár létrehozására. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Muszaki Társaság, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja, a Romániai Magyar Közgazdasági Társaság, a Sapientia Kutatási Programok Intézete képviseloi vállalták, hogy közgyujteményeiket elektronikus formában feldolgozzák és a Kolozsvári Virtuális Könyvtár rendelkezésére bocsátják.
Ahhoz, hogy a tudományos kutatás naprakész lehessen, létrehoztunk a központi székházunkban egy számítógépes hálózati rendszert, mely internet kapcsolattal is rendelkezik. Ennek fontos mozzanata, hogy az EME kutatói, valamint tagjai számára 2004-tol biztosított az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ) való hozzáférés. A több ezer tudományos szakmai folyóirat, illetve elektronikus kiadványokhoz való hozzáférés (kutatói adatbázis) jelentosen segítheti az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát
Az EME szerkezetének fontos része a könyvkiadás. Az Egyesület évente átlagban 8-10 tudományos kötetet jelentet meg egymaga vagy más kiadókkal közösen. Ezek között az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár megfelelo kötetei, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok s jelentos irodalom-, társadalom-, történet-, természet- és orvostudományi kiadványok szerepelnek. Rendszeresen megjelennek az EME szakfolyóiratai: az Erdélyi Múzeum (1874 óta), a Múzeumi Füzetek, a Muszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények.
Az EME kiadványai a tudományos eredmények közlése mellett a magyar tudományos nyelv fenntartásának és fejlesztésének nem csökkeno fontosságú nemzeti feladatát szolgálják, ez az erdélyi magyarság jövoje szempontjából is létfontossággal bír.
Az Egyesület országos intézmény: hozzátartoznak a különbözo erdélyi városokban alakult fiókszervezetek. Ilyen helyi fiókok szervezodtek Nagyváradon, Zilahon, Szilágysomlyón, Szatmáron, Marosvásárhelyt, Gyergyószentmiklóson, megalakulóban van a fiókszervezet Baróton és Sepsiszentgyörgyön. Ezek autonóm egyesületek, s feladatuk a helyi s környékbeli magyar tudományos törekvések összefogása. Az EME évenkénti vándorgyuléseit a fiókegyesületekkel közösen szervezi. Ezeken általában magyarországi kutatókat is szerepeltetnek.
Intézményesített szokássá vált tudományos konferenciák szervezése. A már említett szakosztályi értekezletek mellett az Egyesület a történelmi évfordulók alkalmából rendez egyedül vagy más intézményekkel közös konferenciát. 2002-ben elso ízben tartotta meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben címu konferenciát, amelyre azóta az EME megalakulásának évfordulóján (november 23.) vagy akörül évente sor kerül. Ez a nagy rendezvény alkalmas fórumot teremt az EME integrációs szerepének betöltésére, amennyiben biztosítani kívánja a hazai és magyarországi tudományos muhelyek részvételét és közös gondolkodását az egyetemes magyar tudományosság jövojérol. A 2002. évi konferencián a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közötti együttmuködési nyilatkozatot írt alá az MTA elnöke, Vízi E. Szilveszter, aki jelenlétével megtisztelte a rendezvényt és Egyed Ákos, az EME elnöke. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága nyomon követi az EME munkásságát, s intézményei által segíti bekapcsolódását a magyarországi akadémiai munkába. Az EME mindenkori elnöke tagja az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának.
Az EME tudománypolitikája ezután sem hagyja figyelmen kívül a román tudományossággal való kapcsolatok erosítését abból a meggyozodésbol kiindulva, hogy az hasznos lehet mindkét fél részére. Hasonlóan gondolkodik a német/szász kutatómuhelyekkel való együttmuködésrol is.
Az EME megnövekedett feladatainak eredményesebb teljesítése érdekében az utóbbi idoben belso átalakításokat hajtott végre. Megalakította az Akadémiai Testületét, amelyben részt vesznek az MTA erdélyi külso tagjai, valamint a Román Akadémia magyar tagjai. Az Akadémiai Testületben helyet kapnak az MTA erdélyi köztestületi tagjainak a képviseloi is. Az említett Testület az EME vezetoségének tanácsadó szerveként muködik, ugyanakkor alkalomszeruen állást foglal a romániai erdélyi magyar tudományosság és kultúra egyes kérdéseiben.
A tudományos munka jobb megszervezése és ellenorzése teszi szükségessé az EME Kutatóintézete szervezését az eddigi kutatócsoportok által. A Kutatóintézet szervezését a 2005. évi Közgyulés egy ezután alakítandó Tudományos Tanácsra bízta.
A belso átszervezés részeként alakult meg a Kéziratkezelo és Könyvkiadó Bizottság, valamint a Könyvtári Bizottság.
Az EMÉ-nek 1990-tol különbözo magyarországi forrásokból, elsosorban pályázati úton sikerült eloteremtenie az újjászervezés és a fejlesztés legszükségesebb pénzügyi fedezetét. A Budapesten székelo Gróf Mikó Imre Közalapítvány, az Illyés Közalapítvány, az Arany János Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította a nélkülözhetetlen anyagi támogatást. Három alkalommal támogatást kaptunk az MTA elnökétol. Egyesületünk idonként kisebb fokú céltámogatásban részesült a romániai Communitas Alapítványtól is.
Az EME eloreláthatóan ezután is csak akkor végezhet hasznos munkát, ha a fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges támogatásban fog részesülni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fennmaradása az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén kétszeresen is indokolt: egyrészt, hogy egyik fo ápolója és fejlesztoje legyen az erdélyi történeti örökség egyetemes és nemzeti értékeinek - erre a múltja is kötelezi -, másrészt, hogy eredményeivel hozzájárulhasson az erdélyi magyar tudományosság folyamatos haladásához.