Történész, a kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az I. Ferdinánd Egyetemen történelem és román nyelv-szakos oklevelet szerzett. Tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen tanított, utóbb Csíkszeredában volt a Róm. Kat. Főgimnázium igazgatója. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza. 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. A középkori egyetemes történet magyar előadója nyugalomba vonulásáig. 1990-től az MTA külső tagja. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó feldolgozásai, de történetírói érdeme a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárása is.
Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603-1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650-1750 (Imreh Istvánnal, 1992)
