Néprajzkutató, idősebb Kós Károly fia, a kolozsvári Református Kollégium és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákja. Kolozsvári és budapesti egyetemi tanulmányai során történelem-földrajz szakos tanári képesítést szerzett, a néprajztudomány doktora (1944). A kolozsvári egyetemen tanársegéd, az EME néprajzi tárának múzeumőre (1944-50), a Bolyai Tudományegyetem néprajzi előadója (1955-59). 1973-tól tagja a Társadalom- és Politikatudományi Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak. Kutató munkássága főleg a munka néprajza körében (juhászat, bivalytartás, vasművesség, stb.) nemzetközi viszonylatban is jelentős.

Fontosabb munkái: A vargyasi festett bútor (1971), Népélet és néphagyomány (1972), Szilágysági magyar népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel 1974), Tájak, falvak, hagyományok (1976), Eszköz, munka, néphagyomány (1979), Erdély népi építészete (1989)