Szociológus, kritikus. Tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban és a Felsőkereskedelmi Iskolában végezte. A közgazdaság és a társadalomtudományok doktora. 1944-45-ben a Szakszervezetek Tanácsának főtitkára, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karának professzora, majd a Magyar Színház irodalmi titkára. 1952-ben koncepciós perben elítélik, 1955-ben rehabilitálják. 1957-től a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. 1931-től a Szocialista Ifjúsági Szövetség, 1933-tól az SZDP kolozsvári szervezetének tagja. Munkásmozgalmi elkötelezettségét családi hagyományként örökölte, a nemzetiségi kérdés iránti érdeklődése pedig kisebbségi helyzetéből fakadt.

Fontosabb munkái: Szocializmus és irodalom (1946), Janovics Jenő és Poór Lili (1971), Irodalom és világnézet (1973), A szocialista irodalom útján (1973), Szocializmus és történettudomány (1974), Az erdélyi némafilmgyártás története (1981)