ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET
ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET
ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET - Gróf Mikó Imre Villa ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET - Gróf Mikó Imre Villa
ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET
Navigáció



Egyed Ákos: Elnöki tisztújító megnyitó beszéde
- elhangzott Kolozsvárt, 2002. március 2-án az EME Közgyûlésén, a Teológiai Intézet dísztermében -
Tisztelt Közgyûlés!

Közgyûlésünk résztvevõi, tagtársaink szavazata megbízást adott arra, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnökségét a következõ négy évben vezessem. A megbízatást köszönettel elfogadom, az elnökség többi tagjával együtt.
Tudatában vagyok annak, hogy a megbízatás elfogadása, a feladatvállalás, egyben felelõsségvállalás mindazért, amit az EME számunkra jelent. Intézményünket 143 évvel ezelõtt, 1859-ben gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije alapította. Õ jelölte ki a követendõ utat és célt: „Múzeum-egyesületünknek három nagy teendõje van: hogy ez országrész számára egy tudományos és mûkincseivel arányban álló s a kor szükségleteinek megfelelõ múzeumot állítson, hogy a begyûjtött és gyûjtendõ tudományos anyagot rendezze, feldolgozza és feldolgoztassa s a közforgalomba hozza.
Az EME mûködésében hû maradt az alapítók elgondolásaihoz: nagy értékû történeti emlékanyagot, természettudományi tárgyat gyûjtött össze s mentett meg a jövõ számára, miközben magas szintû tudományos munkát is végzett. Azonban fejlõdését mintegy kilenc évtizedes fennállása után a kommunista hatalom erõszakkal megtörte, mûködését betiltotta, vagyonától megfosztotta. Az erõszakos intézkedés nem törölhette ki az erdélyi magyarság tudatából korábbi intézményeinek emlékét, s amikor 1989 után lehetõség nyílt rá, az EME is gyorsan újjáalakult számos más társával együtt. Az újrakezdõknek nem volt könnyû dolga, a semmibõl kellett elindulniuk, s hogy mégis sikerült újra kezdeni Erdélyben is a magyar tudományos életnek ezt a régi mûhelyét, abban kiemelkedõ szerepe volt az elsõ elnöki tisztet betöltõ Jakó Zsigmondnak, majd az õt követõ Benkõ Samunak. Illesse õket köszönet azért, hogy sikerült az EME köré felsorakoztatni az erdélyi magyar tudományosság nagyobb részét.
Az új vezetõségnek tehát nem kell mindent elölrõl kezdenie, de a továbblépést elkerülhetetlennek tartja. Legyen szabad munkatervünkrõl, elképzelt tudomány-politikánkról röviden szólanom. Feladataink ez éviek és távlati jellegûek. Azonnali feladataink közé tartozik, a folyamatos munka feltételeinek biztosítása. Gondolok itt az öt szak-osztályunkra, amelyek vezetése most már a megválasztott középkorú elnökökre és fiatal titkárokra hárul, a kebelében alkalmazott tudományos munkatársak tevékenységére, a könyvtárainkra és könyvtárosainkra, utóbbiak immár nem csak a szokványos könyvtári teendõket látják el, hanem a könyvállomány számítógépes feldolgozása is feladatuk. Továbbra is nagy figyelmet fordítunk a könyvkiadásra: ebben az évben 10 új könyvet, köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. és a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötetét tervezzük kiadni.
A folyamatos munka alapfeltételei közé tartozik a székház-ügy megoldása. Csak a székház felújításának befejezése és jogi helyzetének rendezése biztosíthatja azt a nyugodt légkört, amely minden tudományos munka alapvetõ követelménye. Hosszabb távú célunk egy olyan könyvtári épület megszerzése vagy felépítése, amely egyesíthetné a most három helyen mûködõ könyvtárainkat. Ez lehetõvé tenné a felajánlott és felajánlandó családi gyûjtemények elfogadását és szakszerû tárolását, majd feldolgozását. Meg szeretném jegyezni, hogy számos családi gyûjtemény felajánlása várható már a közelebbi jövõben. Elgondolásunk szerint laboratóriumokkal is fel kell szerelni a tervezett nagy és új egyetemi könyvtárunkat, amelynek megvalósítása a Sapientia Alapítvánnyal közös feladatunk lehetne.
Stratégiai jellegû terveink közé tartozik az Erdélyi Múzeum-Egyesület bekapcsolása egy olyan tudományos programba, amely azt fogja kutatni, hogy a globalizáció, ide értve az Európai Unió bõvítését is, milyen hatással lesz a nemzeti kisebbségek, fõként a romániai magyarság helyzetére. El szeretnénk érni azt is, hogy az egyes szakosztályok jobban figyeljenek egymásra, használják ki a multidiszciplinaritás lehetõségeit, s tartsanak lépést a legújabb tudományos eredményekkel, maximálisan éljenek az MTA felkínálta lehetõségekkel, kövessék nyomon a román tudományos kiadványokat, vegyenek részt a hazai tudományos életben.
Az már az elõbbiekbõl is kiderül, hogy szükségesnek tartjuk a távlati együttmûködési politika kialakítását. Erre azért is gondolnunk kell, mert az utóbbi években örvendetesen megszaporodott Romániában a magyar tudományos mûhelyek száma. Ezek egymástól elszigetelten mûködnek Bukaresttõl Szatmárnémetiig, Nagyváradig különbözõ kisebb vagy nagyobb városokban. Én úgy látom, hogy hiányzik közöttük a kellõ szakmai szolidaritás. Bármennyire helyesnek tartjuk a tudományos munka arányos területi megosztását a különbözõ régiók között, számolnunk kell a szétforgácsolódásból adódható kellemetlen következményekkel is. A legidõsebb testvér szerepében az EME képes összekötõ kapocs lenni az erdélyi tudományos mûhelyek között, s azért is, mert tagjai közt 10 akadémikus külsõ tag, mintegy 300 doktori fokozattal rendelkezõ tagtárs, 40 doktorandusz, több száz képzett pedagógus mûködik. Az EME könyvtárait több mint 2000 magyar egyetemi hallgató látogatja, akik legalábbis az egyetemi évek alatt tagjai az EMÉ-nek.
Az együttmûködés gyakorlati módszereinek kialakítása érdekében már a folyó évben megrendezzük a Magyar Tudomány Napja Erdélyben c. konferenciát, amelyet közös rendezvényként képzelünk el a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tudományos mûhelyeivel s természetesen a Sapientia megfelelõ szerveivel, részlegeivel. Az említett közös konferencia lehetõséget nyújt majd a tervek és programok egyeztetésére, a párhuzamosságok felderítésére és talán a kiküszöbölésükre is mód nyílik. Erre az alkalomra meghívjuk az EME marosvásárhelyi és nagyváradi fiókjait, a különbözõ nevek alatt mûködõ tudományos jellegû szervezõdéseket a Partiumból és a Székelyföldrõl. Hangsúlyozni szeretném, hogy az EME nem törekszik semmiféle tudományos monopóliumra. Elsõsorban a saját területeit mûveli ezután is, de keresni fogja a mai szükségleteknek megfelelõ új tudományok felkarolását, új feladatokat is fog vállalni. Tudománypolitikánk törekedni fog arra, hogy a szó nemes értelmében vett hagyományõrzésbõl is kivegye a részét - szoros együttmûködésben az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesülettel.
Tisztelt Közgyûlés!
Minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz a belsõ szervezeti újítás is. Közismert, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a köztestületiség elve alapján szervezte át struktúráját. Tanulmányozni fogjuk, hogy a köztestületiség mennyiben alkalmazható az EME hatósugarának, mûködési körének növelésére úgy, hogy abban a kolozsvári központ, a többi erdélyi város, a fiókegyesületek, a csatlakozott egyesületek, az MTA külsõ és tiszteleti tagjai, a tudományok doktorai, a doktoranduszok, tudománypártolók, a pedagógiai munka elkötelezettjei mind részt vehessenek.
Minden tudománypolitika alapkérdése a finanszírozás forrásainak biztosítása. Újjászervezõdése óta intézményünk részesült az anyaországi határon túli magyar tudományosságot támogató alapítványi és kormányzati alapokból. Ezért köszönetet mondva, bízunk abban, hogy a támogatás az elõírt formák betartása mellett továbbra is fennmarad és segíteni fog terveink teljesítésében. Törekedni fogunk természetesen arra is, hogy hazai és nyugati forrásokat is megszerezzünk.
Tisztelt Közgyûlés, tisztelt tagtársaim, az Önök cselekvõ támogatása remélt sikereink legfõbb biztosítéka. Kérem, vállaljanak részt a közös munkából. Megköszönve jelenlétüket, közgyûlésünket bezártnak nyilvánítom.

Kolozsvár, 2002. március 2.
info@eme.ro